Árulók 5.

5. fejezet: A sajnálatod nem hozza vissza Yuukit

Eközben Losy a folyópartot rótta Yuuki lélekenergiáját követve, amikor meglátta a lányt, de az nem volt egyedül.

- Jobban teszed, ha nem ellenkezel, Yuuki-chan! - mondta Ichimaru, miközben kirántotta a kardját.

- Heh? Majd hagyom magam elkapatni, mi? - gúnyolódott Yuuki.

- Hát, én úgy gondoltam...

- Olyat is tudsz? - vágott közbe cinikus hangnemben a lány.

- Veled ellentétben én tudok - gúnyolódott Ichimaru is.

Losy eközben csendben figyelte az eseményeket, készen arra, hogy bármikor rátámadjon Ichimarura.

- Losy-saaan, meddig akarsz még bujkálni? - fordult felé Gin. A fiú először nem akart előjönni rejtekhelyéről, de végül mégis azt tette.

- Losy, mit keresel itt?! - lepődött meg Yuuki.

- Vissza akartalak vinni, de ahogy látom, Ichimaru megelőzött - azzal a barna lány elé sétált. - Ugye tudod, hogy nem viheted magaddal Yuukit? - nézett az ex-kapitány szemébe, kirántotta Harikeen-t a tokjából és Ichimaru felé szegezte.

- És majd pont te fogsz megállítani? - nézett le gúnyosan Ichimaru a shinigamira.

- Pontosan. - Azzal felemelte a kardját a levegőbe. - Tatsu! Harikeen [Törj ki! Szélvihar] - kiáltotta hangosan, és Ichimaru felé irányította a zanpakuto-ját. Az ex-kapitány ügyesen kitért a támadás elől, és Losy háta mögé került.

- Lassú vagy, Losy-san - mondta Ichimaru, miközben Losyra támadt a kardjával.

"Valamit tennem kell", gondolta Yuuki és már nyúlt is volna a kardjáért. "Picsába... nincs rajtam az a baszott karkötő, nincs más választásom"

- Kóbor bestia csontja, torony, karmazsin kristály, acélkorong, amikor a szél fordul, és az üresség megszűnik, hadd zendüljenek keresztül a lándzsák a felszabadult kastélyon. 63. pusztító módszer! RAIKOUHOU! - Yuuki egyenesen célba vette Ichimarut és felé célzott.

- Nem rossz, Yuuki - jelent meg a lány háta mögött az ex-kapitány. - De nem is a legjobb. 1. Ártalmatlanító módszer! Sai! - azzal az Arrancar lányt láthatatlan béklyók fogták le. - Te csak szépen maradj itt, ne avatkozz bele a nagyok dolgába. - Azzal otthagyta a lányt.

Yuuki egy jó darabig próbálkozott kiszabadítani magát a béklyók fogsága alól, amikor egy hatalmas puffanásra lett figyelmes. 2-3 méterre tőle hatalmas porfelhő kerekedett, ami lassan csitult csak el.

- LOSY!!!!!! - Yuuki torkaszakadtából üvöltött, amikor meglátta a shinigamit vérben feküdni a földön.

- Jobban tennéd, ha nem kiabálnál - jelent meg a lány háta mögött Ichimaru és a lány torkának szegezte zanpakutoját.

Yuuki nem mert megszólalni, még mindig Losy-t nézte, aki mozdulatlanul feküdt a földön.

- Akkor indulhatunk? - tette fel a kérdést Ichimaru és a garganta már meg is nyílt mellettük...

A messzi tájat, mely egy kis erdőt rejt magában, most párafelhő takarja. A fák formája, mintha megannyi ménes ágaskodna farkasszemet nézve a felkelő nappal, mely aranyszínbe öltöztette az alatta elterülő folyót. A napfelkeltével szemben két alak állt.

- Kiru - szólalt meg a sötét hajú fiú, a vörös lány fájdalmasan fordult felé.

- Mit akarsz? - kérdezte érzéketlen hangsúllyal Kiru.

- Sajnálom - mondta Losy.

- Sajnálod? SAJNÁLOD?! Csak ennyit tudsz mondani? A sajnálatod nem hozza vissza Yuukit! - ordított magából kikelve a vörös és otthagyta a megdöbbent shinigamit.

Másnap reggel Grimmjow álmatagon botorkált fel az emeletre, Kiru szobájába, mert tegnap este fent hagyta a törülközőjét. Amikor belépett a szobába, Kiru még aludt szembe fordulva a fallal, így hátát a hatosnak mutatta. A férfi különös sebeket vélt felfedezni a lányon, amik tegnap még nem voltak rajta. Óvatosan oda lépett az alvó vörös mögé és megérintette az egyik mélyebb sebet. Kiru fájdalmasan hatalmas szisszenéssel fordult meg könyökére támaszkodva.

- Normális vagy? Meg akarsz ölni?! – kiáltott rá félálomban az Arrancarra.

- Mik ezek a sebek a hátadon? – emelte fel egy szemöldökét Grimmjow.

- Mi közöd hozzá? Amúgy is, mikor vásároltunk, nekimentem háttal egy fának. De különben mit magyarázkodok én neked? – ki pattant az ágyból és elviharzott Grimmjow mellett, aki nem úgy nézett ki, mint aki elhitte ezt az egészet. Reggelihez ülve Harribel is hasonló állapotban volt, mint Kiru. Mindez már második napja.

- Te is nekimentél háttal egy fának, és három napra rá jött ki rajtad? – érdeklődött Grimmjow.

- Igen, ha érdekel – vette oda flegmán a szőke. A hatos csak vállat vont és nekiállt a reggelijének. Szayel csak némán figyelte az eseményeket. Kiru szinte magába volt fordulva. Magát okolta azért, ami történt, ha ő nem löki meg Yuukit, akkor mindez nem történik meg, akkor nem rabolja el Gin és akkor most nem kéne azon aggódnia, látja-e még valaha egyben a barátnőjét, azt, akit mindennél jobban szeret. Úgy tűnik, ezt a másik kettő is észrevette, mert Grimmjow gúnyos hangon megszólalt:

- Na, mi van? Mardos a lelki ismeret, hee?

- Dugulj el! Te nem érted, miről van szó. Yuuki az egyetlen barátom, akivel ilyen közvetlen vagyok. Senki mást nem engedtem ilyen közel magamhoz és nem is fogok – mondta elfojtott hangon a lány kávéjába bámulva.

- Persze… - vont vállat a kék hajú.

- Nem értesz te semmit! – pattant fel az asztaltól Kiru és kiviharzott a házból.

- Na, ezt jól elbasztad, Grimmjow – szólalt meg Szayel.

- Nem is te lettél volna, ha nem szólalsz meg… - sóhajtott Harribel és ő is felállt az asztaltól.

- Hova mész? – kérdezte a tudós.

- Megkeresem Kirut – azzal otthagyta a két fiút. Ám Grimmjow sem maradt nyugton, ő is kiviharzott a két lány után, magára hagyva Szayelt, aki miután elpakolta a reggeli maradékát, felment Yuuki szobájába és elterült az ágyán. Mélyen magába szívta az ágynemű illatát.

Kiru Karakura határában bevárta Harribelt, nyitottak egy gargantát és mindketten eltűntek benne, Grimmjow is követte őket, gondoskodva reiatsuja elrejtéséről. A két lány Hueco Mundo sivatagában ért ki a gargantából, távol Las Nochestől. Grimmjow egy homokbucka mögé rejtőzött, úgy helyezkedve, hogy őt ne láthassák, de ő mindent jól lásson. A két Arrancar lány egymással szembe állt néhány méter távolságra és szinte egyszerre ugrottak egymásnak. Mindketten ököllel támadtak a másiknak, de sikeresen elkerülték az ütést. Kiru úgy fordult az ütésből, hogy Harribel mögé kerüljön és egy jól irányzott rúgással hátba találta az, ex-hármast, aki métereket repült, mire meg tudott állni. Mikor megfordult, kihúzta tokjából a Tiburont és azzal rontott a vörösre.

- Abareru! Hanahi! – még mielőtt a nő elérhette volna a vöröst, lángkör vette körül az ex-shinigamit. Harribel nem torpant meg egyenesen átvágott a lángokon és a döbbent Kiru nem tudta kikerülni a támadást. Métereket csúszott hátra és a puha homokban landolt. Ám csúszás közben összegyűjtött egy Cerora való energiát és földet éréskor elsütötte azt. Harribel sem tudta kikerülni a hirtelen jött Cerot és ő is újabb métereket csúszva hátra landolt a homokban. Mindketten feltápászkodtak és ismét egymásnak estek. Támadtak és hárítottak, céloztak és kikerültek. És ez így ment fél órán keresztül. Egyik sem tudott felülkerekedni a másikon. Egy dupla Cero után mindketten a földön kötöttek ki. Kiru négykézlábra emelkedett és vért köhögött fel, csak úgy, mint a szőke.

- Heh, ha így folytatjuk tovább… Vérszegények leszünk – nevetett a vörös majd felállt, visszatolva tokjába Hanahit. – Na, most próbáljuk meg.

- Menni fog? – kérdezte Harribel.

- Igen.

- Úgy, mit az előző két nap? – szeme állásából látszódott, hogy vigyorog.

- Nem, most tényleg menni fog – nevetett a vörös. Mindketten felugrottak a levegőbe és Harribel felvette igazi alakját. Ezzel egy időben Kiru lehunyta szemeit és folyamatosan emelte lélekenergiáját. Előrántotta hüvelyéből Hanahit és elkiáltotta magát:

- Ban-kai!

Mikor kinyitotta szemét az egész harcteret ellepte a sötétség. Kiru előtt megjelent egy sárkány, melynek teste lángokból állt és katanája is eltűnt a kezéből.

- Egy sárkány? – kérdezte magától a lány, Harribel és Grimmjow csak nézték az eseményeket.

- Tudod, ki vagyok én? – kérdezte a sárkány eget rengetően mély és visszhangzó hangján.

- Hát persze – jött a felismerés Kiru részéről. – Te vagy az a sárkány, aki a Tűzvirágot őrzi. A neved… Hitatsu.(Hitatsu, ejtsd: Hitacu. Jelentése: Tűzsárkány)

- Pontosan. Készen állasz arra, hogy egyesítsd velem a lelked és olyan erő birtokába kerülj, amely csak különleges embereknek adatik meg? – kérdezte ugyanolyan érzelmeket nem tükröző, monoton és fülsértő hangon a lény. Kiru bólintott és lassan felemelve kinyújtotta a sárkány felé jobb kezét. A lény összetömörült a lány keze előtt és felvette Hanahi formáját egy kicsit másképp. Kiru megmarkolta a katana markolatát és egyet suhintva maga előtt a sárkány ismét megjelent, körözve gazdája körül. Harribel és Grimmjow szájtátva figyelték, mi történik a lánnyal. Mikor a tűz eloszlott Kiru körül a nyakán lévő „maszk” átterjedt, hosszú kesztyűt formálva karjaira. Mikor tekintete találkozott az ex-hármaséval, alig láthatóan bólintott, akárcsak a szőke. A vörös támadásra állította katanáját és elkiáltotta magát:

- Gyerünk! Jaku! Hitatsu! (Égess! Tűzsárkány!) – azzal a sárkány megindult Harribel felé, aki egy Cerot erőltett ki magából. Az utolsó pillanatban a Cero és Hitatsu is irányt változtatott és egyenesen Grimmjow felé száguldottak, immáron egyesülve. Amint elérte a támadás a homokbuckát, ami mögött az ex-hatos rejtőzködött, a homokszemekkel együtt repült fel a magasba, majd zuhant vissza a homokba. A két Espada lány is leereszkedett és a sárkány is visszatért Kiru mögé.

- No lám! A Nagy Sexta Espada kémkedősdit játszik? – kérdezte gúnyosan a vörös. Visszacsúsztatta tokjába Hanahit ezzel visszaváltva alakját. Ám ezzel egy időben a földre rogyott és vért köhögött fel. Harribel látva a helyzetet és Grimmjow pillantását, visszaváltozott és egy garganta segítségével elhagyta a színteret. A férfi vetett egy pillantást a még mindig erősen köhögő lányra, majd közelebb mászott hozzá és a lány vállára tette a kezét.

- Jól vagy? – kérdezte közömbös hangnemben.

- Semmi bajom. És amúgy is, mióta foglalkozik A Nagy Sexta Espada egy kis nyamvadt Arrancarral? – kérdezte nem leplezve a gúnyt hangjában.

- Honnan veszed ezt a „Nagy Sexta Espada” és a „Nyamvadt kis Arrancar” cuccot? – kérdezte a kék hajú.

- Heh, nem is emlékszel? Amikor elvittetek minket Hueco Mundoba. Aizen mondta neked, hogy vigyáznod kell ránk. Amikor mi még „eszméletlenül” feküdtünk a celláinkban. Igen, hallottam, mindent. Azt is, amikor azt mondod, hogy „Te A Nagy Sexta Espada” nem érsz rá, hogy két ilyen kis „nyamvadt Arrancart„ pesztrálj – Grimmjow arcára kiült a döbbenet. „Ő még emlékszik erre? Pedig legalább két hónapja volt.”, gondolkodott a kék hajú.

- Az még akkor volt… - fordította el fejét.

- Persze, most keresed a kifogásokat, mi?

- Na, ide figyelj! – hátra döntötte a megszeppent lányt. – Az akkor volt, mikor még annak a fasznak ugráltam, mint egy kis pincsi. Ami megtörtént, megtörtént, nem tudok rajta változtatni. Különben sem vagyok már Espada – hosszú, néma percekig meredtek egymás szemébe, majd Grimmjow sóhajtott egyet és közelebb hajolt a még mindig alatta fekvő lányhoz.

- És tudod mi a legrosszabb? ... Az, hogy csak a hatodik voltam… és nem az első.

- Te, meg a kibaszott nagy egód... – forgatta a szemeit a vörös. - Na, engedj, had álljak fel – azzal a hatos lemászott a lányról, aki felállt és egy gargantát nyitva eltűnt.

Másnap reggel Kiru mocorgásra ébredt. Olyan volt, mintha valaki kotorászna a szekrényben. Kinyitva szemeit megpillantotta Grimmjowt, amint nagyban turkál a ruhái között. Halkan felállt és odalopózott a férfi mögé, majd egy gyors mozdulattal becsapta a szekrény ajtót.

- Ha bilincset, szöges korbácsot, vagy hasonlót keresel, akkor bocs, de itt nem találsz – mondta gúnyosan, majd végig mérve az Arrancar testét egészen más hangnemet öltött. – De, ha gondolod beszerezhetek egyet-kettőt – miközben beszélt, vészesen közel került a hülye képet vágó férfihoz és már csak pár centi választotta el ajkaikat.

- Kiru… Mi ütött beléd? Nem szoktál így viselkedni… Főleg nem VELEM!

- Jajj már… Most mit kifogásolsz, ha? Tudom ám én, hogy mire vágysz.. Bizony… Rám! – Grimmjow már épp válaszolni akart valamit, amikor hallotta, hogy Szayel nagyban kiabál, így eltolta magától a csalódott lányt és leszaladt megnézni mi történt. űKiderült aztán, hogy Szayel haját bekapta a hajszárító, így Harribelnek egy fél órájába tellett, mire nagy nehezen kigubancolta a rózsaszín tincseket. Közben Grimmjow elregélte, mi történt odafent Kiruval. Mikor kezdtek volna elmerülni a helyzet elemzésében, csengettek és Ichigo toppant be, mint minden áldott nap.

- Hello!

- Yo, Shinigami! – jött egyszerre a válasz a három ex-Espadatól.

- Kiru? – nézett körbe a narancs hajú.

- Ne menj a közelébe. Lehet, hogy veszett – kacarászott Szayel, mire kapott egy gyilkos pillantást az ex-hatostól.

- Vagy éppen te csináltál vele valamit, Kurosaki! – méregette a fiút a kék hajú.

- Hozzá se nyúltam!

- Nem is ajánlom!

- Szijja! Icchiii! – ugrott Ichigo nyakába Nelielt is megszégyenítő módon a vörös lány. A többiek csak egy sóhajjal jelezték, hogy erre gondoltak. – Mi újság? Hogy vagy? Miért jöttél? Hoztál csokit? – lógott még mindig Ichigo nyakában Kiru, Harribel már azon se csodálkozott volna, ha Kiru lesmárolja szerencsétlen Shinigamit. A nap további részében Kiru még furcsábban viselkedett, ezzel hatalmas gyanút ébresztve Grimmjowban. Például Byakuya majdnem szívinfarktust kapott, mikor a lány rányitott zuhany közben. Az éppen megérkező Hisagi pedig halálra röhögte magát, amikor a vörös elkezdett regélni Harribelnek arról, hogy milyen jól állna a szőkének a bikini és, hogy milyen sok pasit foghatna a tengerparton. A legmegdöbbentőbb mégis az volt, amikor randira hívta az ex-hatost.