Kiru írásai
Aki higgadtan vár, az időben meg lesz jutalmazva.
4. fejezet: Bocsi, de én Kirura gondoltam
A film már lassan fél órája ment, amikor halk, egyenletes szuszogást lehetett hallani a kanapé felől. Kiru gyanúsan arra nézett, és nem látott mást, mint egy békésen szuszogó Yuukit Szayelnek dőlve. Mivel ez a film Kiru kedvence, ezért hetente vagy ötször végignézik, és szegény Yuuki már unja.
- Be kéne vinni a szobájába – mondta csendesen Harribel.
- Szerintem is… bár nem megérdemelné, hogy itt aludjon azok után, hogy hagyott titeket főzni… - mondta flegmán a vörös.
- Én elviszem – állt fel lovagiasan a rózsaszín és óvatosan ölbe vette Yuukit.
- He, meg mást is csinálnál vele, mi? – mondta Grimmjow Kiru mellől.
- Én? Úgy ismersz te engem? – kérdezte gúnyosan Szayel.
- Igen – jött az egyetértő válasz a 3 személytől. Szayel csak vigyorogva bevitte Yuukit a szobába, majd kijött.
- Na, mi az? – kérdezte Kiru.
- Semmi… csak már délután is meg akartam kérdezni. Az milyen szoba? – mutatott a fürdő melletti ajtóra.
- Hú, jaj… Az Senbonzakura kapitány szobája – mondta gúnyosan Kiru.
- Az ki? – nézett össze a három Espada.
- Kuchiki Byakuya – mondta kísérteties hangon a vörös.
- Aha… - vigyorgott Szayel és visszament Yuuki szobájába aludni. Harribel is elbúcsúzott. Kiru pedig kizárta Grimmjowot a kanapéra, mint a rossz macskákat. Másnap reggel a ház csendes volt, amikor halk nyikorgással nyílt a fürdőszoba melletti ajtó, és Kuchiki Byakuya lépett ki rajta. Egyenesen Yuuki szobája felé sétált, mert a lány tegnap megígérte neki, hogy reggel elmennek edzeni. Halkan sétált a szobaajtóhoz, majd kinyitotta. Hirtelen köpni-nyelni nem tudott az elé táruló látvány hatására. Ugyan is az ágyon egy félmeztelen Szayel feküdt, akinek a mellkasán egy szintén felső nélkülinek látszó lány szuszogott. Csak drága kapitányunk azt nem tudta, hogy az esti hőnek köszönhetően, Yuuki átcserélte a pólóját egy ujjatlan toppra. Byakuya már nyúlt volna a kardjáért, amikor Kiru becsapta előtte az ajtót.
- Kopogni nem szokás? – nézett mérgesen Byakuyára.
- Miért alszanak ezek egy ágyban? – kérdezte rideg hangon a férfi.
- Kérdésre kérdéssel válaszolni? – Kiru sóhajtott egyet, majd bekopogott az ajtón. – Így kell ezt csinálni – mondta flegmán, majd a konyha felé indult. Szayel és Yuuki is felébredtek a kopogásra.
- JAJ! Ne haragudj! – pattant fel vörös fejjel a barna. – Úgy látszik, túl sokat mozgok álmomban.
- Semmi baj – vigyorgott a férfi.
- Mennyi az idő? – kérdezte ijedten Yuuki.
- 9 óra.
- Te jó ég… Byakuya! El fogok késni! – futott az ajtó felé, kinyitotta és Byakuya állt vele szembe.
- Kapitány, ezer bocsánat, 2 perc és készen vagyok – hajolt meg a lány és elfutott a fürdő felé. Byakuya még mindig Szayellel nézett farkas szemet, amikor az ex-nyolcas gúnyosan elmosolyodott, majd visszafeküdt az ágyba. Yuuki törölközővel a fején szalad ki a fürdőből.
- Két perc! – mutatta az ujjával Byakuyának, majd berohant a szobájába. Pár perc múlva egy adag ruhával visszafutott vissza a fürdőbe. Kiru is kijött a konyhából a nagy rohangászás hatására, majd egy csésze kávéval Byakuya mellé állt.
- Mi ez a nagy rohangászás? – kérdezte, miközben a kávéját szürcsölte.
- Azt mondta, két perc… de vagy tízszer már - sóhajtott Byakuya.
- Hát hajrá! – veregette vállba a férfit, majd visszaindult a konyha irányába, amikor megszólalt a csengő.
- Nyitom… - mondta álmosan a vörös és elindult le a lépcsőn.
- Kész is vagyok! – lépett ki Yuuki a fürdőből. Egy fekete mellényt viselt, amin piros szegélyek volta, hozzá egy zöld toppot vett fel, a kezén két izé volt. Egy világoskék farmer nadrág volt rajta.
- Te most randira, vagy edzésre mész? – gúnyolódott Kiru, aki egy narancssárga hajú shinigami helyettessel együtt jött fel.
- Edzés… - nyújtotta ki a nyelvét Yuuki, amire Kiru csak egy fintort vágott.
- Ha ennyire nyújtogatni akarod a nyelved, drága, akkor gyere, segítek… - mondta az épp kilépő Szayel.
- Basszus, menjetek szobára… - fogta a fejét Kiru és kisétált a konyhába.
- Szijja Icchi!!! – köszönt vidáman a barna, Kiru előző mondatát semmibe véve.
- Neked is Yuu! – mondta Ichi, majd egy borítékot nyomott a lány kezébe.
- Ez? – nézett a barna.
- Ha kinyitod, meg tudod, vagy nem? – kiáltott ki Kiru.
Yuuki csak vágott egy fintort, majd felnyitotta a borítékot. Négy jegy volt benne a hétvégén rendezendő iskolai bálba. Az egyik két jegyen ő és Kiru neve állt, a másik kettő üres volt. Valószínűleg a kísérőké.
- Oh, Icchi, csak nem velem akarsz menni? – kérdezte csillogó szemekkel Yuuki.
- Bocsi, de én Kirura gondoltam – vakarta zavartan a fejét a narancs.
- Kedves tőled, Ichigo, de én… - kezdet volna bele Kiru, amikor Grimmjow félbeszakította.
- Te csak ne gondolj semmit az ÉN Kirumról, Kurosaki! – mondta fogcsikorgatva.
- Ezer örömmel – mondta kissé dühösen a lány és kisétált a teraszra. Grimmjow vetett egy gyilkos pillantást a helyettes shinigamira, majd kiment a lány után. Ichigo csak megeresztett egy önelégült mosolyt. Grimmjow odaállt Kiru mögé és idegesen méregette a lány hátát, mikor az megfordul a kék hajú elfordította tekintetét.
- Hh… és még neki áll feljebb – fintorgott a lány.
- Ki engedélyezte, hogy vele menjél, he? – érdeklődött gúnyosan az Arrancar.
- Tudod, nekem nincs szükségem engedélyre… Amúgy sem vagyok a tulajdonod. Azt csinálok, amit akarok. Na, szevasz! – azzal faképnél hagyta a megszeppent Espadat és kiviharzott a konyhába. – Yuuki, Harribel! Pattanjatok! Megyünk ruhát venni – vigyorgott leérve a vörös, és oldalán a másik két lánnyal elszeleltek.
- Te, Kiru. Biztos jó ötlet volt egyedül hagyni a fiúkat? – kérdezte a szőke.
- Leszarom. Ha felfordulás lesz, mire haza érünk, sorban herélem ki mind a hármat.
- Hármat? – kérdezte a barna.
- Kapitány-samát is, amiért hagyta őket tombolni.
- Jézusom! Az edzés! – kiáltott Yuuki megtorpanva. – Úgy volt, hogy edzeni megyünk Byakuyával!
- Kibírja – jött a flegma válasz Kirutól. – Ha van annyi esze, kifárasztja a fiúkat – Yuuki vállat vont és a két lánnyal együtt sorra járták a boltokat. Nagy nehezen találtak ruhát és cipőt, de a kiegészítőkkel még nagyobb bajban voltak.
- Áháhá! Ki nem állhatom a vásárlást – nyavalygott Kiru.
- Neked egy szavad se legyen, mert te cibáltál el minket – hordta le egyszerre a két Arrancar.
- Tudom, de csak azért, hogy ne kelljen azt a seggdugót bámulnom – sóhajtott. – Pedig ösztönösen csak öt percig vásárolok, azt szevasz. Most meg már vagy két órája cipekedünk. Basszus, most jól jönnének fiúk, szó se róla.
- Minket hívtál? – vigyorgott egy Szayel a padon ülő lányokra.
- Szayel-san! Épp jókor! Fogd a cuccaim és hozd! – Yuuki hozzá vágta az öt szatyrot az Espadahoz, és, mint aki jól végezte dolgát, indult tovább.
- Na, ha már itt vagy és rontod a levegőt, akkor tedd magad hasznossá! – Kiru Grimmjow kezébe nyomta a saját szatyrait és barátnője után indult.
- De jó, hogy te nem vettél semmit – néztek a szőke lányra a fiúk. Még három boltot fosztottak ki a lányok, elsősorban Yuuki, majd egy fagyi után hazaballagtak. A következő nap a három lányt szinte nem is lehett látni. Egész nap a fürdőben kuksoltak és nem engedtek be senkit. Szerencsétlen Grimmjownak az udvarra kelltt mennie, könnyíteni magán, Szayelnek volt annyi esze, hogy átugrojon uraharához. Estére a lányok is kiszabadultak a fürdőből és a másik két Arrancar Cero harcot vívott a WC tulajdonjogáért. Megjegyzem a kertitörpékből nem maradt semmi. Végül a csatát Grimmjow nyerte és legalább tíz percig trónolt és csak utána adta át helyét a már a küszöbön kuporgó ex-nyolcasnak. Kilenc óra tájban mindenki összeszedte magát és készen álltak az indulásra.
A bál már javában tombolt. Kiru a parketten táncolt Ichigoval, Yuuki meg az asztalt támasztotta az unalomtól.
- Na, ezért nem szeretek én bálba járni... - panaszolt a mellette ülő Szayelnek.
- Akkor miért jöttél el? - nézett a lányra.
- Nem tudom... - vonta meg a vállát a barna. - Gondoltam, jó móka lesz - sóhajtott egyet majd az idegbeteg Grimmjow felé nézett, aki, ha ölni tudott volna a szemével, Ichigo már halott ember lenne. Hirtelen elhallgatott a zene. Az ajtó kinyílt és a reflektorfények mind oda irányultak. A végzősök léptek be rajta. Nagy csodálkozás volt. A lányokon csodálatos báli ruhák voltak, a fiúk meg az iskolai egyen öltönyben voltak, amely mindegyiknek nagyon jól állt. Pár percig néma csend volt, majd ismét megszólalt a zene, és a végzősök elvegyültek a táncolók között. Pár perc késéssel Byakuya és Renji is befutott, mind a ketten ugyan azt a lányt keresték, majd amikor kiszúrták, mind a ketten megindultak felé. Az asztal előtt pár méterrel megálltak, összenéztek, majd ismét megindultak Yuuki felé. De nem értek oda időben. Egy fekete hajú fiú sétált oda a lányhoz.
- Táncolunk? - nyújtotta ki udvariasan a kezét a srác.
- Én? - nézett körbe zavartan Yuuki.
- Látsz itt mást is? - mosolygott a fiú.
- Nem... Hát jó... de én nem... - de nem tudta befejezni a mondatot, mert a fiú felhúzta és elindult vele a táncparkett felé.
- Várj, én nem tudok táncolni! - mondta halkan a fiúnak.
- Nem baj, csak kövess! - mosolygott a lányra, majd magához húzta és elkezdtek keringőzni.
- Ez meg mit keres itt? - nézett mérgesen Renji a táncikáló pár felé. - Azt hittem, vissza ment már Soul SoCietybe... Losy, én kinyírlak! - zsörtölődött Renji, és a mellette álló nyugodt Byakuyára nézett.
- Egész jól csinálod - nézett le mosolyogva Losy a piros arcú lányra.
- Köszönöm... - suttogta a lány, és kissé elpirult.
- A nevem Losy.
- Yuuki Ai.
- Tudom - felelt mosolyogva és közelebb húzta magához a lányt. - Azért örülök, hogy a fő parancsnok nem végeztetett ki titeket.
- Honnan tudod? Várjunk csak, te voltál az a sálas Shinigami, ugye?! - kiáltott hangosan Yuuki, amire minden szempár rájuk összpontosult. Yuuki arca még jobban elvörösödött és a fejét Losy mellkasának döntötte.
- Igen, és én voltam az, aki leütött téged - vakarta zavartan a fejét a fiú. Yuuki már épp szólt volna, amikor kialudtak a fények és a zene is elhallgatott.
- Az meg mi? - nézett körbe a barna lány. - Nem tetszik ez nekem - de épp, hogy csak kimondta a kezén lévő karkötő eszeveszett csipogásba kezdett. ,,Hollow " futott át a lány agyán és Kirut kereste, de nem kellett sokáig ugyan is a vörös lány egy másodperc töredéke alatt mellette termett.
- Menjünk! - mondta és már el is váltak a testüktől a karkötő segítségével. A házak tetején ugráltak, egészen a folyó partig, ahol meg is találták a lidércet.
- Elrontottad életem első bálját! - kiáltott mérgesen Yuuki és vízszintesbe helyezte a kardját - Haeru! TsukiHikari! - mondta hangosan és a lidércre támadt.
- Idióta! - kiáltott utána Kiru, de elkésett, ugyanis a Hollow egy erős csapással a híd lábának küldte a lányt.
- Yuuki! - kiáltott kétségbeesetten a vörös és a barna lányhoz futott.
- Tatsu! Harikeen [Törj ki! Szélvihar] - hallatszott egy ismeretlen hang a sötétből, majd egy fekete hajú Shinigami lépett ki. Az arca előtt egy sál volt, így azt nem lehetett látni.
- Ki vagy te? - kérdezte ijedten Kiru.
- Egy barát - nézett rá az idegen, majd nekiesett a lidércnek. Nem tellett bele 4 percbe, a szörnyeteg elpusztult.
- Jól vagytok? - lépett a lányok elé. Yuuki is abban a pillanatban nyitotta ki a szemét, az első ember, akit meglátott, az Kiru volt, mellette pedig egy fekete hajú halálisten állt, akinek az arcát egy fehér sál takarta.
- Losy? - nézett kissé kábán a barna.
- Igen - mondta a fiú és lehúzta a sálat az arca elől.
- De miért vagy itt?
- És miért segítesz? - vágott közbe Kiru
- Azért küldtek ide. Meg különben is, drága Kiru, már rég halott lennél, ha nem jövök. De most menjünk vissza, mert feltűnik, ha nem vagyunk ott - mondta Losy és felsegítette Yuukit, majd visszamentek az iskolai bálra. Ismét táncolni kezdtek, Kiru még mindig Ichivel, hogy csak azért is bosszantsa Grimmjowot. Yuuki meg még mindig Losyval, esélyt sem adva ezzel szegény Renjinek, aki szíve szerint megfojtotta volna a fiút. A zene ismét elhallgatott és a fény is kikapcsolt.
- Megint? - nézett körbe Yuuki, amikor egy fénycsík jelent meg a parketten és elkezdett körözni a táncolók között, majd megszólalt a Dj.
- Figyelem, fiúk lányok! Elérkezett a nap fénypontja. A bálkirály és királynő kiválasztása! Akik nem mások, mint... - mondta a gyerek és a táncparkett közepe felé mutatott ahol a fény is megállt. - Losy és Yuuki!! - kiáltotta bele a mikrofonba. A parketten hangos tapsolás és éljenzés törte meg a pillanatnyi csendet.
- Na, gyerünk, Yuu! Csókot akarunk! - kiáltott be nevetve Kiru.
- Mi van? - nézett vörös fejjel a barátnőjére. Erre az egy mondatra Renji, Byakuya és Szayel is felkapta a fejét, és mind a lány felé néztek.
- Yuuki... - mondta halkan Losy és maga felé fordította a lányt, közben a tömeg hangos kiáltozásba kezdett, „csókot-csókot" kiabálta mindenki egy emberként. - Nyugi, nem foglak megcsókolni - suttogta kedvesen és mind a két kezével megfogta a lány arcát. Yuuki persze szokása szerint elpirult. Losy lehunyta a szemét majd Yuukikoz hajolt, és ahogy ígérte, nem csókolta meg, de akik nézték, azoknak pont úgy tűnt, mintha megtette volna. Persze egy embert nem lehetett átverni, Kiru látta rajtuk, hogy Losy nem csókolta meg Yuukit. Ezért egy „véletlen" seggbe rúgással jutalmazta meg a lányt, aki egyenesen Losyra esett, aki pedig elvesztette az egyensúlyát és hátraesett, Yuuki meg egyenesen rá és naná, hogy az ajkaik összeértek. Mindenki hangos ujjongatásba kezdett. Yuuki pedig vörös fejjel állt fel a földről és futott ki a tornateremből.
- Szerintem ezt nem kellet volna... - mondta Ichigo Kiru mellé lépve.
- Most már én is úgy látom - hajtotta le a fejét Kiru. - Utána megyek - mondta és már indult is volna, de Ichigo megakadályozta. A vörös kérdőn nézett rá, Ichigo meg nemet intett a fejével, jelezve, hogy most inkább ne. Losy még mindig a földön ült, épphogy felállt volna, egy hatalmas jobb egyenes segítségével vissza is esett.
- Megvesztél, Abarai?! - kiáltott rá dühösen a földön ülő fiú. Renji nem válaszolt egy szót se, csak megragadta Losy zakóját és kirángatta az iskolaudvarra.
- Azt hiszed, bármit megtehetsz, csak mert a királyi testőrség legerősebb tagja vagy?! - kiáltott rá Renji.
- Nem gondolok semmi ilyet, de mi bajod van... oh... vagy úgy. Te bele vagy esve Yuuki-chanba - mondta vigyorogva.
- És akkor? Mi közöd van neked ehhez? - kérdezte fogcsikorgatva a hadnagy.
- Semmi... Mi közöm lenne hozzá? - nézett gúnyosan Losy a vörösre. - Vagy csak azért vagy ilyen, mert már 3 pasi is megcsókolta azt, aki bejön neked, és egyik se te voltál? - tette fel a kínos kérdést, amitől Renji agya elborult és neki nyomta Losyt a falnak.
- Mégis, ki a fenének képzeled magad, te seggfej?!! - üvöltött teljes hangerőből Renji.
- Vedd halkabbra, öcsi, mert megbánod! - mondta fenyegetően Losy.
- Renji - hallatszott Byakuya rideg hangja a bejárat felöl.
- Kapitány... - Renji azon nyomban elengedte Losyt és Byakuya felé fordult.
- Mégis mit jelentsen ez a viselkedés? - nézett szemrehányóan a férfira.
- Sajnálom, uram - hajolt meg Byakuya előtt, aki vissza is ment Kiruékhoz.
- Örülj, hogy Kuchiki-Taichou megmentett - mondta gúnyosan Renji és követte Byakuyát.
,,Még, hogy megmentett, nekem nincs szükségem segítségre" gondolta magában, miközben elment megkeresni Yuukit.
*Közben benn a teremben.*
- Ezt nagyon elbasztad, ugye tudod? - mondta Grimmjow a mellette ülő lánynak.
- Nem tudod két percre befogni? - nézett a lány Grimmjowra. - És anélkül is tudom, hogy mondanád - sóhajtott egyet, majd meglátta a belépő Renjit és Byakuyát, akik egyenesen hozzájuk sétáltak, majd leültek.
- Megyek, megkeresem Yuu-t - mondta Szayel és felállt az asztaltól.
- Maradsz ott, ahol vagy, Espada! - nézett rá Byakuya a legridegebb tekintetével. - És különben is, Losy már elment megkeresni Ai-sant.