Kiru írásai

Aki higgadtan vár, az időben meg lesz jutalmazva.

3.fejezet:Esetleg még Shrekkel is találkozhatok

 

Kiru és Grimmjow már a holdvilágnál kergették egymást, mire elérték Las Nochest.

- Lassú vagy, Grimmjow! – kiáltott hátra nevetve az ex-shinigami, de amint ezt kimondta a férfi eltűnt, csak azért, hogy két másodperccel később a gyorsan irányt változtató vörös lány előtt jelenjen meg. Már a hatalmas betonfalak közt cikáztak, amikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve Kiru benyitott egy éppen arra járó szobába, magára zárva az ajtót. Ahogy jobban körülnézett, mindenféle kísérleti cuccot vélt felfedezni. „Bizonyára valami eszement Espada, kimérákat meg gnómokat gyárt. Esetleg még Shrekkel is találkozhatok.” - elmélkedett, miközben körbe nézte az ott található dolgokat. Ám amikor megérezte Grimmjow egyre közeledő reiatsuját belibbent egy másik éppen arra járó ajtón. A villanyt felkapcsolva hátborzongató látvány fogadta. „Basszus, Yuuból is gnómot akarnak csinálni!” - futott át villámként a gondolat agyán.

- Szayel! Mi a tökömet csinálsz Yuukival?! – vágott a nagyot néző Espada fejéhez egy „éppen arra járó” kanalat. Pedig szerencsétlen nyolcas nem is csinált semmit, csak átkarolta a békésen szunyókáló barna lányt, aki barátnője jelenetére felébredt.

- Kiru! Nyugi! Egy újjal nem nyúltam hozzá! – Védekezés képen fejére húzta a takarót.

- Pedig nagyon úgy nézett ki, hogy öt újjal is hozzá nyúltál! – vágott egy „éppen arra járó” villát az Arrancar fejéhez.

- Álljál már le, Kiru! – eszmélt fel csipkerózsika, Kiru herceg megjelenésére. – Tényleg nem nyúlt hozzám. A vörös sóhajtott és elhajolt egy „éppen arra járó” kés elől, amit üldözője dobott felé.

- Elkaptak – csukta le egy pillanatra szemeit. – Oké. De ha bármi baja esik Yuunak, esküszöm, hogy letekerem a tököd. Világos voltam, pink fejű? – a megfenyegetett csak bólintott és hálát adott az égnek, hogy Grimmjow megmentette a tökét. Immáron ismét a folyosókat rótták, és látva a hatos kérdő pillantását, Kiru mesélni kezdett.

- Amikor bementem az ajtón, azt hittem, valaki gnómokat meg kimérákat gyárt, de nem képzeltem volna, hogy pont Szayel az – nevetett zavartan. – Aztán, mikor megláttam őket egy ágyban, azt hittem Yuuból is gnómot akarnak csinálni – nevetett még zavartabban.

- Aha. És azért kellett hozzávágni egy étkészletet, mi?

- Most mit izélsz? Honnan a picsából tudhattam volna, hogy nem nyúlt hozzá?

- Mondjuk, megkérdezed – Kiru csak főtt magában és követte „felettesét”, egészen addig, amíg az meg nem állt egy ajtó előtt.

- Ez lesz a te hálókörleted. Közvetlenül az enyém mellett van, úgyhogy ha szökni próbálsz, észreveszem.

- Jó, hogy nem már befészkelsz az ágyamba – gúnyolódott a vörös.

- Ha így folytatod, az lesz a vége – Kiru erre a kijelentésre behúzott a szobába és rávágta az ajtót a kék hajú Arrancarra.

Másnap hajnalban Renji, Ichigo és Byakuya már Uraharánál várták a másik két shinigami érkeztét, ami csakhamar be is következett. A két shinigami nem volt más, mint Hisagi Suuhei és egy Losy nevű első tiszt. Uraharánál összegyűlve kifundálták, hogyan juthatnának át Hueco Mndoba, és hogyan hozhatnák vissza a két lányt.

- Urahara úr, tudna nekünk átjárót nyitni? – kérdezte Byakuya a kétórás megbeszélés után.

- Természetesen. De a visszaútról már nem tudok gondoskodni.

- Semmi baj, megoldjuk – jött a magabiztos válasz Ichigotól. Azzal Urahara levezette az öt shinigamit egy helységbe, ahol már a kapu nyitva állt.

- Aztán visszajöjjenek nekem! – intett szórakozottan a zöld ruhás férfi és látta becsukódni az átjárót.

Reggel az Espada gyűlésen a két ex-shinigami is részt vett.

- Üljetek le! – mondta Aizen a lányok felé nézve.

- És mégis hova gondolja, Aizen-sama? – kérdezte gúnyosan Kiru, miközben körbenézett a teremben.

- Aj-jaj… Aizen-sama, kevés a hely… - gúnyolódót Ichimaru. Yuuki nem törődött a helyhiánnyal, fogta magát és felült az asztalra.

- Yuuki-chan, otthon is ezt csinálod? – kérdezte Gin.

- Nem, mert Byakuya leszedné a fejem – vigyorgott a lány.

- Értem… - mondta Aizen és hozatott Kirunak egy széket. Épp, hogy csak helyet foglaltak két Hollow tűnt fel.

- Elnézést kérünk, hogy megzavarjuk a gyűlést, de 5 behatolót észleltünk, és mind az öten Shinigamik.

- Oh? Csak nem a felmentő sereg? – nézett Aizen a lányokra. – Szayel, mondd, van valami szerkezeted, amivel meg tudjuk nézni, kik azok?

- Természetesen, Aizen-sama, mindjárt hozom – mondta Szayel és felállt a helyéről. Közben Kiru odalopódzott Yuukihoz.

-Renjiék lesznek szerintem – suttogta a barna lánynak.

- Szerintem is… Mit tegyünk? – nézett aggódóan barátnője szemébe.

- Mint suttognak a lányok? – lépett oda Ichimaru. – Nem gondolja, Aizen-sama, hogy velünk is meg kéne osztani? – nézett Aizen felé.

- A nagy fenét… - sziszegte halkan Kiru, amikor Szayel beállított egy kis gépezettel.

- Itt is vagyok nagyuram… Ezzel meg tudja nézni, kik azok – mondta is, letette Aizen elé a monitort.

- Heh… mi a fene? Csak nem biztonsági kamera? - nevetett halkan Yuuki.

- Én a helyedben nem nevetnék, Yuuki-chan – mondta Aizen és odaintette a lányokat.

- Tényleg ők azok… - mondta félhangosan Kiru.

- Meg is van az első feladatom számotokra… - nézett a Nagyúr a lányokra. – Kivégezni a behatolókat! - Kiru és Yuuki köpni-nyelni nem tudott Aizen kijelentésétől. ,,Nem, az teljes mértékben lehetetlen” futott át a két lány agyán.

- Na, mi az? – kérdezte gúnyosan Aizen. Yuuki mérgesen elfordult, Kiru pedig a padlót nézte, majd nagy levegőt véve válaszolt.

- Értettem Aizen-sama… - mondta rideg tekintettel. Yuuki nem hitt a fülének.

- Kiru! – kiáltott a távolodó lány után, aki megállt, hogy bevárja barátnőjét.

- Nyugi, van egy tervem… - suttogta alig halhatóan.

A lányok Hueco Mundo végtelen sivatagját járták, amikor megérezték az ismerős lélekenergiákat. Egymásra néztek, majd a kardokért nyúltak. Nem telt bele pár másodpercbe máris hatalmas porfelhő kerekedett és az 5 Shinigami ott állt előttük.

- Egy tapodtat se tovább Shinigamik… - mondta Kiru rideg hangon, miközben kihúzta Hanahit a tokjából.

- Mi ütött beléd, Kiru? – kérdezte Renji és elindult a két lány felé.

- Állj meg, Shinigami! – kiáltott Kiru és lángok vették körül a lányt. – Ha még egy lépéssel közelebb jössz, kénytelen leszek használni a kardom – üvöltötte Kiru az előtte álló férfinak.

- Kiru, ne csináld már ezt! – mondta Renji és tett egy lépést előre.

- Állj meg! – kiáltott rá Yuuki, majd vízszintesbe helyezte a kardját. – Haeru! TsukyHikari. [Ragyogj! Holdfény] – suttogta halkan, és a karja felvette a rendes alakját, amivel egyből Renjinek is támadt.

- Mit csinálsz, Yuuki?! – kiáltotta Renji, miközben kivédte a lány támadását.

- Hallgass! – mondta Yuuki üres tekintettel, miközben ismét a férfit támadta.

* - Na és mi az a nagy terv, Kiru-senpai? – kérdezte Yuuki, miközben elhagyták Las Nochest.

- Hagyjuk magunkat le kapatni… De persze egy kis ellenállás is kell, úgyhogy szeretném, hogy amint meglátod Renjit, támadd le! – mondta Kiru.

- Értettem. De mi lesz, ha…

- Azon ne gondolkozz… Majd csak lesz valahogy… - veregette meg a barna vállát és a lélekenergia irányába mentek.*

Kiru még mindig egy helyben állt és Yuukit nézte. ,,Idióta… nem mondtam, hogy Shikait is használj…” gondolta magában, miközben Byakuyára nézett. A kapitány is pont akkor nézett a lányra, pár másodpercig farkasszemet néztek, majd Byakuya alig láthatóan bólintott egyet.

- Chire! Senbonzakura! – mondta Byakuya és Kirut körbe vették a ,,virágszirmok”, de nem vágták meg. De Yuuki ezt nem tudta és csak annyit látott, hogy Byakuya Kirura támad. Ezért ő meg Byakuyára. De mielőtt elérte volna a kapitány, valaki tarkón vágta, a lány meg elájult.

- Sajnálom – ez volt az utolsó szó, amit hallott.

Nem sokkal később Yuuki egy ismerős plafonú szobában ébredt. Beletelt néhány percbe, mire kirajzolódott előtte Renji szobájának körvonala. Ahogy felült, megpillantotta a neki háttal álló hadnagyot. A vörös is észrevette, hogy az Arrancar felébredt és megfordult, ám sem arcán, sem szemében nem tükrözött semmiféle érzelem.

- Renji… - kezdett bele a barna a mondókájába, de a vörös félbe szakította.

- Hallgass… Arrancar! – mondta színtelen hangon. Yuuki le volt döbbenve. Még sosem hallotta így beszélni a fiút, és őszintén, nem is akarta soha. Kopogtatást hallottak az ajtóból, mire Renji kinézett és pár perccel később visszafordult a lányhoz.

- Gyerünk, felállni! Velem jössz! – Yuuki szó nélkül követte a hadnagyot, aki elvezette őt a főkapitány irodájába. Bent meglátták Byakuyát és Kirut. Éppen tárgyaltak valamiről a főkapitánnyal. Yuuki is helyet foglalt Kiru mellett a kanapén. Hosszas tárgyalás után mindketten boldogan léptek ki és készen álltak az indulásra.

Egy hónappal később….

- Hé, Yuu! Hova tetted a hajvasalóm? – kiabált egy vörös lány az emeletről a konyhában rostokoló barátnőjének.

- Ott van a felső fiókban! – kiáltott vissza amaz.

- Kösz! – nos, igen, kedves Arrancar lánykáink visszatértek az emberek világába- és ugyanúgy irtják a megjelenő Hollowkat, mint azelőtt. Hiába lettek Arrancarok, a főkapitány nem végeztette ki őket, egy feltétellel. Ha Aizen és bandája felbukkanna, ők Soul SoCitye oldalára állnak. Egy kis közös házban tengetik napjaikat, immáron egy hónapja, hogy elszöktek Hueco Mundoból. Ugyanúgy jártak iskolába, mint Ichigo, sőt! Egy iskolába jártak az azóta áthelyezett Renjivel, Byakuyával és Ichigoval is.

- Te, Kiru! Nem tudod, Byakuya mikor jön? Azt mondta, ma átnéz... – kérdezte Yuuki egy csésze kávét nyomva barátnője kezébe.

- Hehe, már várod, igaz? – vigyorgott sejtelmesen a vörös.

- Nem kell rosszra gondolni – nevetett zavartan a barna. Ám abban a pillanatban mindkettejük telefonja hangos csipogásba kezdett, ami azt jelentette, hogy újabb Hollow támadás. A csuklójukon lévő kis karkötő egy villanás kíséretében elválasztotta őket póttestüktől és - immáron Espada ruhában - ugráltak a tetőkön. Nyári szünet lévén nem kellett az iskolában poshadniuk, így akkor mentek, és oda, ahova akartak, amikor akartak. Nem kellett messzire menniük, Karakura határában egy kis erdő mellett rábukkantak az éppen kinyíló gargantára. De amikor meglátták, mi, vagyis mik, akarom mondani, kik léptek ki rajta, még a szavuk is elállt. De ugyanígy volt a másik három is, akik a gargantából jöttek. Ők inkább Ichigora és más halálistenekre számítottak, nem pedig másik két Espadara. Bizony, a gargantából nem mások léptek elő, mint Grimmjow, Szayel és Harribel.

- Rég találkoztunk… Grimmjow – húzta vigyorra száját az ex-shiniami. Az Espada is viszonozta a vigyorgást.

- Igaz, ami igaz. Azt hittem meghaltatok - vágta zsebre kezeit és megvonta vállait.

- Kösz. Azért ennyire nem kéne leírni, nem gondolod?  - lépett előre egyet a vörös.

- Na, igen... – hallatszott egy másik hang a hatos háta mögül. – Grimmjow nem nézett titeket valami sokra – vigyorgott a pink hajú Szayel.

- Szayel! Mi újság, van valami új kutatási anyagod? – pattogta körül a tudóst Yuuki.

- Sziasztok – lépett elő a félhomályból a szőke hölgyike is.

- Szia – mondták egyszerre a lányok.

- Balhézni jöttetek, Pöcs-sama megbízásából? – váltott komolyabba arcszínre Kiru.

- Most éppen nem – jött az egybehangzó válasz.

- Hát akkor? – kérdezte Yuuki.

- Úgy döntöttünk, otthagyjuk azt a faszt. Elegünk van abból, hogy állandóan minket ugráltat. – A lányok nem leplezték döbbentségüket, melyet Grimmjow szavai váltottak ki belőlük.

- Szóval elárultátok Pöcs-samát… minden elismerésem – tért vissza a jelenbe Kiru. – Mihez akartok kezdeni? Mert csak úgy nem lézenghettek az emberek világában. Előbb vagy utóbb észre fognak venni.

- Nos, azt gondoltuk, hogy ha még életben vagytok -és életben vagytok, halleluja!-, akkor meghúznánk magunkat egy ideig nálatok – vette át a szót Szayel.

- Az nem lesz olyan egyszerű! – mondta Kiru. – Mi… Soul SoCitye oldalára álltunk, úgyhogy…

- Szóval nekünk is át kéne pártolni, igaz? – szakította félbe Harribel. Yuuki bólintott. A másik három Espada összenézett és elvonultak megbeszélni a dolgot.

- Na, ebből se lesz már, csak énekes halott – sóhajtott a vörös.

- Azért reménykedjünk. Hátha mégis… - biztatta barátnőjét a barna.

- Milyen feltétellel álltatok át? – kérdezte pink haj.

- Először is, mi leszögeztük, hogy szabad mozgásteret kérünk, és nem szólhatnak bele, hogy mit csinálunk. Valamint, ha vége lesz ennek az egész cirkusznak, nem végeznek ki minket, ugyanis nem mi akartunk Arrancarok lenni. A Gotei 13 feltételei pedig azok voltak, hogy mindenről jelentést kell adnunk, ami kapcsolatos Pöccsel és bandájával, vagy ha átlépünk bármelyik dimenzióba. Ja, és ha másfelől is szorul a horog, akkor kötelességünk kiállni Soul SoCitye mellett, különben nyekk… - nyomaték képen mutató ujjával húzott a nyakára egy vízszintes csíkot a vörös. A másik három Arrancar összenézett és egyszerre bólintottak.

- Rendben. Mi is átállunk hozzátok, ugyanezekkel a feltételekkel – szólt a szőke Espada. A két lány elmosolyodott és bólintott.

- Ez esetben átugrunk Soul SoCityebe és lerendezzük a dolgot. Akarom mondani csak én megyek… és Renji – kacsintott Yuukira Kiru. – Addig is nálunk maradtok, világos?

- Világos! – jött az egyértelmű válasz. A lányok lakásába visszatérve Kiru felhívta Renjit és elújságolta a történteket, aminek hatására a hadnagy, a kapitány és Ichigo azonnal oda rohantak. Renji körbe ugrálta Yuukit, hogy nincs-e semmi baja. Már kezdett volna bele az Arrancarok fegyelmezésébe, mikor Kiru egy elegáns mozdulattal nyitott egy gargantát és a hajánál fogva cibálta be a hadnagyot, majd mindketten eltűntek. 4 Arrancar és 1 shinigami maradt a házban.

- Nos, akkor… - kezdett bele Yuuki. – Először kéne nektek szerezni póttestet. Majd a szoba felosztás… az a ciki, hogy csak egy vendégszobánk van… - vakarta zavartan a fejét a barna.

- Semmi gond, édes – karolta át Yuuki vállát Szayel. – Én úgyis veled alszom.

- Én meg Kiruval – vigyorgott Grimmjow.

- He? Nekem beleszólásom nincs? – nézett Szayelre a lány.

- Hát… én se szólhattam semmit, amikor az én ágyamban aludtál – mondta Szayel.

- Mikor aludtál te annak az Espadanak az ágyában? – lépett be Byakuya az ajtón.

- Kuchiki-kapitány! Hát… tudja az úgy vooolt… - vakarta zavartan Yuuki a fejét.

- Nem csak feküdt az ágyamban – vigyorgott továbbra is az, ex-nyolcas.

- Mi van?! – kiáltott fel Yuuki. – Szálljatok le rólam!

- Múltkor még nem volt semmi bajod azzal, hogy rajtad vagyok – röhögött Szayel és leült a kanapéra. Yuuki csak egy gyilkos pillantást küldött az Arrancar felé majd kisétált a konyhába.

- Szóval, hogy volt ez az ágyas dolog? – ment utána Byakuya.

- Nem volt semmi… Csak az ő szobájában aludtam… - vonta meg a vállát a lány miközben feltette a teát főzni. – Milyen fajtát kérsz? – nézett a kapitányra.

- Mindegy – válaszolta és Yuuki mögé sétált, majd gyengéden végig simított a lány haján.

- Kapitány? – nézett hátra kérdően a barna.

- A szőke haj sokkal jobban állt – mondta Byakuya, még mindig Yuuki haját simogatva.

- Kapitány… belépett az intim zónámba, kérem két lépést hátra, és ne taperoljon! Köszönöm… - sóhajtott a barna. Byakuya egy kissé elvörösödött, majd megtette a két lépést. Közben a nappaliban…

- Túl sokáig marad együtt azzal a shinigamival… - mászkált fel-le Szayel.

- Üljél már le! – szólt rá dühösen Grimmjow. Szayel csak morgott egyet, majd leült Harribel mellé. Néhány perc múlva Byakuya jött ki a konyhából, akit Yuuki követett egy tálca teával, amit letett az Arrancarok elé.

- Már megint tea? – fintorgott Grimmjow. – Meg nem iszom ezt! – tolta el a poharat.

- Grimmjow... először is, te egy vendég vagy most itt. Másodszor meg ez nem olyan, mint amit Aizennél isztok. Harmadszor, ha nem állsz neki inni, lenyomom csészéstől a torkodon! – mondta mérgesen Yuuki, miközben a lélekenergiája vészesen növekedett.

- Rendben – nyikkant meg halkan Grimmjow és nekiállta inni a teát.

- Én is így gondoltam... – mosolygott Yuuki és Byakuyának is odaadta a teát, majd helyet foglalt mellette a saját gyümölcs levét szürcsölgetve. Néma csend volt a szobában, amit csak halk morgás zavart meg.

- Mi vagy te, kutya? – nézett gyilkos szemekkel Yuuki a kék Espadara.

- Beszóltál?! – kérdezett vissza Grimmjow.

- Grimmjow, ne akard, hogy eláruljalak Kirunak! – nevetett Yuuki.

- Rajta! – vigyorgott Grimmjow. – Csak még jobban belém fog szeretni.

- Még jobban beléd szeret? Nincs neked egy "kicsit" túl nagy egód? – kérdezte egyszerre a három Arrancar.

- Most mit izéltek? Én csak az igazat mondom – vonta meg vállait a hatos.

Eközben Soul SoCityeben Kiru már a teljes megbolondulás határán volt, Renji jóvoltából. A hadnagy állandóan csak Yuukiról beszélt, hogy Yuu-chan így, Yuu-chan úgy, Yuu-chan amúgy, és még Yuu-chan is így-úgy-amúgy. Yuuki annyira cuki, mikor mosolyog és Ichigo mekkora fasz volt, hogy hagyta elrabolni őt és Arrancart gyártatni belőle. Kirunál akkor telt be a pohár, mikor Renji elkezdte ecsetelni, hogy milyen lesz az esküvőjük, és, hogy Yuuki milyen csini lesz a bíbor színű esküvői ruhájában.

- DUGULJ MÁR EL, TE IDIÓTA SEGGFEJ! – kelt ki magából a vörös. – NEM VESZED ÉSZRE, HOGY YUU NEM SZERET TÉGED, CSAK TE NYOMULSZ RÁ?! EGYÉBKÉNT IS, AZ ESKÜVŐKÖN A MENYASSZONY RUHÁJA FEHÉR SZOKOTT LENNI! SEGGFEJ!! – azzal ott hagyta a megszeppent shinigamit. Ezen a kis incidensen kívül nem történt semmi, egészen addig, amíg a két vörös ki nem jött a főkapitánytól.

- Te, Kiru. Komolyan gondoltad, amit odabent mondtál? – kérdezte letörten. A lány csak bólintott, majd egy elegáns mozdulattal megnyitott egy átjárót és intve a hadnagynak, hogy kövesse, eltűnt. Visszaérve Kiru azt hitte szívrohamot kap, ott helyben, a konyha ablakban és nem kell megvárni míg, eljön Aizen, hogy kinyírja. A ház szerte széjjel, a földön üres sörös üvegek, a WC papír pedig valahogyan kikandikált fürdőből és tapétaként ragadt a falra és valami zöld nyálkás izé tartotta oda. A gázon lávaként folydogált valami sárga, meleg és ragacsos, a vendégszobában egy békésen szunyókáló szőke Arrancart találtak, Yuuki szobájában a teljesen meztelen Szayel mutogatta a szép kerek fenekét és a vörös lány már be, sem mert nézni a saját szobájába. És bár ne tette volna. Grimmjow éppen, hogy a függönyt le nem szedte az ablakról. Az ágya eltolva a faltól a szoba közepére, az íróasztalából kiforgatva minden papír. Na, és mit csinált éppen a drágalátos Sexta Espada? Kiru egyik narancssárga-szürke csíkos bugyiját stírölte nyál csorgatva. Na, az ex-shinigaminak sem kellett több. Alig észre vehetően elbújt az ajtó takarásában és kinyújtva bal kezét halvány energia gömböt koncentrált tenyerébe. Mikor készen állt egy suttogott egy „Cerot!”-t és elsütötte a gömböt, ami egyenesen a hatos képébe ment.

- Mi a…? – porolta le hajáról a kormot.

- KI A TÖKÖM ENGEDTE, HOGY BETEDD AZT A SZAROS LÁBAD A SZOBÁMBAN MI?! – kelt ki magából ismételten a vörös lány, majd kicsit lenyugodva monoton hangon folytatta: – Most azonnal tegyél vissza mindent a helyére úgy, ahogy volt. A bugyimat meg add ide! – kikapva a fehérneműt a hülyén vigyorgó Espada kezeiből, leviharzott rendet rakni a konyhába, és gyűjtögetni a mérget, hogy utána Yuukin vezesse le. Nem is kellett sokáig várnia, mire letakarította a barna lány egyik törölközőjével a zöld trutymákot a falról belépett a mindjárt leordítandó fejű hölgyike. Kirunak se kellett több. A lány fejére dobta a most már zöld törülközőt és belekezdett a szent beszédbe.

- Te normális vagy? Hogy hagyhattad ezeket egyedül a házban?! Nézd meg, mit csinált az a félholt majom a szobámmal! Ja, és az ágyadban egy bele sem merek gondolni mit csinált Szayel fekszik és a pucér seggét mutogatja, nyitott ajtónál. És ha legközelebb pudingot vagy zselét csináltok, TE csináld vagy ÉN, vagy mindegy, hogy ki, csak ez a három ne! – ordított magából kikelve és a földhöz vágta, az „éppen arra járó” porcelán tálat, majd fogta magát, felviharzott szobájába, egy elegáns mozdulattal áthajította a még mindig bugyikat stírölő kék hajú Arrancart, a rózsaszínhez és az ajtója külső részére egy „HA BEMERED TENNI A REDVÁS LÁBADAT, KITÉPEM A HELYÉBŐL ÉS A SEGGEDBE DUGOM!”feliratú papírt akasztott ki és magára zárta a hangosan csapódó nyílászárót.

- Mi történt? – robbant ki a még mindig meztelen Szayel Yuuki szobájból.

- Megvakultam! – dobott egy hátast az említett lány.

- Te barom, öltözz fel, mielőtt mutogatod magad! – rántotta vissza Grimmjow a tudóst, aki úgy ült az ágyon, mint akit fejbe vágtak egy kalapáccsal. Yuuki még mindig a konyha padlóján feküdt, Kiru begubózott a szobájába, Grimmjow pedig még mindig nem tudta rávenni Szayelt, hogy öltözzön fel, mikor Harribel nagyot nyújtózva kilépett a vendégszobából. Amikor szétnézett a házban, sóhajtott egyet, majd tíz perc alatt rendet vágott az egész házban, és ebből öt perc azzal ment el, hogy csukott szemmel rácibálja az ex-nyolcasra a ruháját. Miután mindennel végzett, Yuukit befektette az ágyába, az azóta is ott rostokoló Renjit kihajította az ablakon és Kirut próbálta kicsalogatni a szobájából, ám az nem hallott semmit, mert iszonyat hangerővel hallgatott Rammsteint, amit a hangszigetelt falak miatt nem hallott a külvilág. Csak akkor vette észre, hogy be akarnak menni hozzá, mikor érezte az

ex-hármas növekvő lélekenergiáját. A hifi max hangerején nem csökkentve nyitotta ki az ajtót, és szembe találta magát egy égnek álló szőke hajú Arranncarral és egy még a szokottnál is jobban égnek álló kék hajú Arrancarral.

- Mi van? Szokjatok hozzá. Szerintetek minek van hangszigetelve a szobám? – vetette oda flegmán. A nagy zajra Yuuki is felvánszorgott és közölte a kedves egybegyűltekkel a szoba beosztást. Naná, hogy Kiru ismét bevágta az ajtót és az előző papír alá egy másik „NEM ALSZOM AZZAL A FASSZAL EGY SZOBÁBAN!”feliratút ragasztott ki.

- Apropó! – jutott eszébe valami a barna hajú lánynak. – Nektek még szerezni kéne valami ruhát. – végig nézett a három Esapadan és elfintorodott. – De mivel már a boltok zárva vannak, Ichitől kell kölcsön kérni a fiúknak ruhát, neked pedig, – itt Harribelre nézett - majd kotorunk össze valamit, ha csigaház kisasszony kimászik a szobájából. Ami nagy valószínűséggel fél óra múlva megtörténik, mert megy fürdeni, utána pedig filmet nézünk – gondolkozott hangosan. Ahogy az ex-shinigami megjósolta, Kiru félórán belül kivágta az ajtót és beviharzott fürdeni. Miután végzett, a többiek is sorba megfürödtek, közben Kiru előkészítette a terepet az esti „mozihoz”. A három Arrancar elképedve meredtek a Tv-re, hogy hogyan képesek az emberek egy olyan pici valamiben mozogni.