Már hajnal volt az emberek világában, amikor a két lány átért a gargantán.
- Istenem, azt hittem, már soha nem jutunk ki… - siránkozott Yuuki amikor átértek a folyópartra.
- Bocsásson meg, őméltósága… majd legközelebb te nyitod a kaput! – szólt vissza mérgesen Kiru. A lányok tovább veszekedtek, amikor egy igen ismerős kapu nyílt mellettük, és két igen ismerős alak lépett ki rajta.
- Arrancarok! – szólalt meg egy ismerős hang. A lányok egyből oda néztek.
- Renji! – kiáltotta el magát Yuuki. – Mit keresel te itt?
- Honnan tudod a nevem, Arrancar? – kérdezte Renji fogcsikorgatva.
- Istenem… Yuuki vagyok, hahó… - mondta a barna.
- Persze… Yuukinak szőke haja van, ha érdekelne… - mondta, miközben kardot rántott.
- Ne bomolj már vörös… mi vagyunk azok! – mondta Kiru, amikor egy újabb gargana nyílt a hátuk mögött, és kilépett rajta két Espada.
- Na, csak, hogy megvagytok. – mondta a kék hajú, a lányok mögé sétált, majd a shinigamikat semmibe véve felkapta Kirut a vállára.
- Szayel, a másik lányt! – mondta társának, aki elindult a barna felé.
- Ezer örömmel.– mondta vigyorogva a rózsaszín hajú és felkapta Yuuki.
- Most rögtön tegyél le, te isten barma, vagy esküszöm, lenyomom Hanahi-t a torkodon!!!! – kiáltozott Kiru Grimmjow válláról.
- Kiru? – nézett nagy szemekkel Renji.
- Istenem, te tényleg lassabb, vagy mint egy reumás csiga a káposztaföldön. – mondta Kiru, miközben Grimmjow vállát püfölte.
- Te miért vagy ilyen csendben? – kérdezte Szayel a nála lévő lányt, de Yuuki nem igen akart válaszolni.
- Tch… fogd már be! – mondta Grimmjow és levágta Kirut a földre és a gallérjánál emelte fel magával szembe.
- Hé te!! Most rögtön tedd le Kirut!!!!! – állt neki visítani Yuuki.
- Fogd már be a szád! – ordított rá Grimmjow a lányra, miközben egy tucat Hollowot küldött a Shinigamik felé.
- Tegyél le!!! Szayel most rögtön tegyél le!!!! – kiáltozott Yuuki az Espadanak.
- Bocs, szépségem, de most nem. – válaszolt vigyorogva a nyolcas.
- Az isten szerelmére! Szayel, hallgattasd már el azt a lányt! – förmedt rá a hatos a mellette álló Espadara.
- Rendben. – húzta perverz vigyorra a száját Szayel és lábra, állította Yuukit, és a szájával fogta be az ordibáló lány ajkait. Yuuki elkerekedett szemekkel nézte, ahogy Szayel szemei lecsukódnak. Renji és Byakuya is felfigyelt a csendre, és az Arrancarok felé néztek.
- Yuuki! – ordított Renji, amint szembesült a ténnyel, hogy a lányt, aki tetszik neki, épp a legnagyobb ellensége csókolgatja. Már épp támadott volna Szayelre, de a Hollowok az útjukat állták. Yuuki is feleszmélt Renji kiáltására, és el akarta lökni magától Szayelt. De nem sikerült neki, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve beleharapott Szayel alsó ajkába. Yuuki ezzel a tettével, csak annyit ért el, hogy Szayel a rést kihasználva át csúsztatta a nyelvét a lány szájába. Majd pár perc múlva elváltak, és vigyorogva nézte a lihegő lányt.
- Elhallgatott. – nézett vigyorogva Grimmjow felé. A férfi csak vigyorogva nézett a szintén csöndbe lévő Kiru felé.
- Mi van? – vágta a kérdést flegmán a férfi képébe.
- Ha még egyszer neki állsz ordibálni, akkor hasonlóképpen leszel elhallgattatva. Úgyhogy kuss! Világos? – nézett bele Kiru szürke szemeibe. A lány csak elfordította a fejét, és egy aprót bólintott.
- Na, akkor megyünk is vissza, a szökevények elkapva. – mondta Grimmjow és nyitott egy átjárót, majd Renjiék felé fordult.
- Viszlát… Shinigamik. – mondta vigyorogva és beléptek az átjáróba.Az Espadak Aizen elé vitték a lányokat.
- Hova ennyire sürgős a szökés lányok? - kérdezte Aizen miközben felállt trónjából.
- El innen... jó messzire tőled. - sziszegte Kiru, majd Yuukira nézett aki lehajtott fejjel térdelt a földön.
- Ugyan, Kirukám - sétállt a lány elé Aizen -, miért vagy ilyen ellentmondó? - kérdezte a földön térdelő lányt.
- Tch... nem fogok egy árulónak behódolni! - mondta flegmán.
- Nem kell behódolnod... egyenlőre. De Las Nochest nem hagyjátok el egy darabig, úgyhogy jobb, ha engedelmes kislány leszel. És ahogy látom, elég jól kijöttök Grimmjowal és Szayellel. Úgyhogy te Grimmjow alá leszel kirendelve, Yuuki meg Szayel alá, amíg itt tartózkodtok.
- Micsoda?! - kiáltott Kiru.
- Értettem Aizen-sa... – Yuuki vett egy nagy levegőt majd ismét bele kezdett. - Aizen-sa... - "Faszom se fogja ezt a barmot le samázni"gondolta - Aizen... - mondta és felnézett az előtte álló férfira.
- Yuuki? - nézett kérdőn a vörös. A lány rideg tekintettel nézett rá, majd kacsintott egyet. Kiru vett egy nagy levegőt, majd Aizenre nézett.
- Megértettem, Aizen-sama... - mondta ki nagy nehezen.
- Máris jobb - vigyorgott, és jelezte, hogy vegyék le a lányokról a béklyókat. - Elmehettek - mondta Aizen, majd elhagyta a termet. Yuuki és Kiru összenéztek, mosolyogtak egyet, majd követték a ,,felül valójukat". Kiru néma csendben ment felettese mögött, grimaszokat vágva annak hátának. Éppen a nyelvét öltötte ki, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve Grimmjow megfordult. A férfi vetett rá egy szúrós pillantást, mire Kiru azonnal visszahúzta nyelvét a szájába.
- Ha nyújtogatni akarod a nyelved, segíthetek…shinigami. – vigyorodott el Grimmjow és tett két lépést a lány felé. Kiru is elvigyorodott és egy „fogócskázzunk” kíséretében fejére hajtotta kapucniját és rohanni kezdett. „Tehát… Ha én shinigami voltam, és Espada lettem, akkor elméletileg megmaradtak a halálisten képességeim és képes vagyok a villámlépésre… igaz?”elmélkedett magában, miközben elhagyta Las Noches falait és immár a végtelen sivatagban rohant üldözője elől. Néhány villámlépéssel elérte azt a távolságot, ahol már nem érezni a lélekenergiáját és lassított a tempón. Ám Grimmjow sem hagyta magát. Amikor kiért a hatalmas betonfalak közül, megállt. „Szar ügy, de gyorsabb nálam… Hacsak…„ gondolta és ördögi vigyora húzta száját. Előhúzta tokjából a Pantherát és egy „Kishire! Panthera!” kiáltás kíséretében felvette eredeti formáját. Immáron egy vadmacskához hasonló mozgással igyekezett rátalálni az ismerős reiatsura. Nem kellett sokáig keresgélnie, és rá is talált. Ám a lélekenergia gazdája is észrevette, hogy rátaláltak. Egyből gyorsított tempóra váltott és villámlépésekkel igyekezett hatótávolságon kívülre esni. Mikor ismételten nem érezte Grimmjowt megállt kifújni magát. Leült egy magasabb homokbucka mögé és remélte, hogy az az idióta nem talál rá. Alig telt bele két perc és suhogást hallott, pedig még csak nem is fújt a szél. Felpattant és idegesen nézett jobbra, balra. Meg is fordult, amit bár ne tett volna, mert egy erőteljes lökéssel a buckának teremtették és egyúttal szembe is fordították a támadóval. Nagy meglepetésére egy ismerős kék hajú valaki terpeszkedett fölötte, de valahogy mégis olyan más volt. Csak akkor nyugodott meg teljesen, mikor a támadó velőt rázóan felröhögött és szinte már szemet szúróan elvigyorodott.
- Csaltál! – jelentette ki immáron felocsúdva Kiru.
- Most ismerjem be, hogy ha nem váltok alakot, nem érlek utól? – emelte fel egyik szemöldökét Grimmjow.
- Heh, szóval túl gyors vagyok hozzád képest, mi? – kajánkodott a lány.
- Talán. De lássuk, erős is vagy-e hozzám képest! – azzal a férfi visszaöltötte emberibb alakját és lemászott a lányról. A vörös csak bólintott, felállt a homokból, lehajtotta kapucniját és egy pillanatra lecsukta szemeit. Mikor ismét kinyitota őket hatalmas lángok jelentek meg Kiru mögött.
- Hm... Szóval tűz típusú. – vigyorodott el ismét a hatos.
- Ügyes észrevétel. – vigyorgott Kiru is.
- Kösz. – és máris egymásnak rontottak. A pengék csak úgy szikráztak, amikor egymáshoz értek. Támadást hárítást követett. És megint, és megint. Így ment az egész küzdelem még egy jó darabig. Egészen addig, amíg Kiru meg nem elégelte és egy hárítással másfél méter távolságra került Grimmjowtól. Maga elé emelte vízszintesen Zanpakutouját és elkiáltotta magát.
- Abareru! Hanahi! (Tombolj! Tűzvirág!) – hatalmas lángtenger lepte el a harcteret, majd egy hatalmas körbe tömörült a két harcoló fél körül és eszeveszett gyorsasággal keringett körülöttük. Grimmjow arcáról továbbra sem fagyott le a mosoly. Kinyújtotta karját, és nagy sűrűségű energiát összpontosított tenyerébe.
- Cero! – kiáltotta és úgymond elsütötte az energia gömböt. Hatalmas por keletkezett minek köszönhetően csak percekkel később pillanthatta meg sértetlen ellenfelét. Ám Kiru sem habozott, egyből támadásba lendült. Suhintott egyet maga előtt Zanpakuoujával és gigantikus méretű lángok indultak Grimmjow felé, aki éppen, hogy csak el tudott ugrani előlük, olyan hirtelen jött a támadás. Ismét egymásnak ugrottak és ismét szikrákat szórtak a kardok találkozásukkor. Grimmjow taszított egyet Kirun, aki hátra esett. Eltökélten meredt a kék szemekbe és várta a kegyelemdöfést, ami azonban elmaradt. Grimmjow vissza csúsztatta a Pantherát tokjába és segítő (?) kezet nyújtott a földön fekvő lánynak. Kiru először habozott, majd elfogadta a segítséget, és felállt. A férfi rántott egyet a lány karján, így az neki esett a férfi mellkasának.
- Nem is rossz. – szólalt meg pár másodpercnyi szünet után a kék hajú.
- Kösz. – nézett fel a vörös. Lábujjhegyre állt, hogy elérje a hatos ajkait és szinte a szájába suttogta. – Kapj el! – gyomorszájba térdelte a megszeppent Espadat és eszeveszett rohanásba kezdett Las Noches felé.
Eközben Szayel és Yuuki Las Noches hosszú folyosóit rótták néma csendben, egymás mellet.
- Nincs kedved megnézni a laborom? – törte meg a csendet Szayel. Yuuki szemei egyből felcsillantak, és egy hangos ,,Igennel” válaszolt. Szayel csak visszamosolyogott a lányra és gyorsabbra vette a lépteket. Gyorsan meg is érkeztek Szayel laborjához, a lány egyből beslisszolt. Az espada meg gondosan, hogy a lány ne vegye észre bezárta az ajtót.
- Ennyire szereted a kísérleti cuccokat? – kérdezte Szayel a csillogó szemű lány mögé lépve.
- Aha – válaszolt Yuuki. –, otthon is mindig a 12. osztagnál voltam. Tudod ők a ku… - Yuuki hangja elcsuklott és elfordult. ,,Idióta… ő az ellenség, nem fecsegjük ki a hadi titkokat…”
- Ku… mi? – nézett Szayel a lányra.
- Nem fontos! – vágta rá vigyorogva Yuuki. – Az mi? – mutatott az egyik ajtó irányába.
- Ott van a hálószobám. – mondta Szayel. – Megnézed? – kérdezte perverz vigyorral. Yuuki azon nyomban elvörösödött és elkapta a tekintetét. Szayel csak felnevetett és elkapta a lány csuklóját és elkezdte maga után húzni…
- Engedj el!!! – visongott a lány, de a nyolcas meg se hallotta, vagy csak nem akart tudomást venni a lányról. Yuuki nagy nehezen kiszabadult Szayel karmai közül és az ajtó felé futott. Kinyitotta és futott volna tovább, de beleütközött valakibe, és hátra esett, pont a most ott termett Szayel kezei közé.
- Ó! Úgy látom megzavartam valamit. – húzta gúnyos vigyorra a száját az idegen.
- Nnoitora… - mondta Aporro és felsegítette a lányt.
- Júj! – kiáltott fel Yuuki. – Szayel-san úgy látszik megszökött az egyik rovar kísérleted… - nézett gúnyosan Nnoitora felé.
- He? Beszótá, Shinigami? – nézett gyilkos szemekkel a lányra.
- Azt hiszem kéne egy kis rovarirtó… túl sok ere felé a nagyra nőtt rovar…
- Az életeddel játszol, kislány… - lépett Yuuki el és elkapta a gallérját.
- Tch… asszed, félek tőled… fogadjunk, azzal a parabolával még a UPC-t is fogod… - húzta gúnyos vigyorra a száját Yuuki. Nnoitora agya elborult és kis híján behúzott egyet a lánynak. De valaki elkapta a kezét hátúról. Idegesen fordult meg.
- Ej-ej… Nnoitora barátom, Aizen-sama nem örülne neki, ha baja esne a lányoknak. – mondta Gin mézes-mázas hangon.
- Ichimaru… - sziszegte fenyegetően Yuuki.
- Oh! Yuuki-chan, de régen láttalak már! – vigyorgott szokásos róka képével az ex-kapitány. - Mondd csak! Hogy megy mostanság sorod? – kérdezte a lány elé lépve.
- Tch… nem tartozom magyarázattal egy mocskos árulónak. – nézett lenézően a férfira.
- Ej, kislány. Válogasd meg a szavaid, ezek abszolút nem illenek hozzád. – mondta vigyorogva és elhagyta a szobát.
- Te mocsok… - suttogta Yuuki.
- Na, hol is hagytuk abba? – röhögött Nnoitora, és ismét el akarta kapni Yuukit, de az elhajolt
- Hagyjál, fáradt vagyok… Szayel azt mondtad, hogy az a halószoba, igaz? – mutatott a lány az ajtó irányába.
- Igen, csillagom. Csak nem le akarsz feküdni.
- De. De ha bemered tenni a lábad, teszek róla, hogy ne tudd azt használni a lábaid között! – mondta Yuuki Byakuya stílusú ridegséggel. Szayel nyelt egyet és Yuuki kezébe nyomta a szobakulcsot.
- Jófiú. – vigyorgott a barna, és megveregette Szayel vállát, majd elment aludni.
Mindeközben Renji és Byakuya is feleszmélt a pillanatnyi merevedésből. Szemük-szájuk tátva maradt. Yuukiból és Kiruból Arrancar lett? Ez a tény már önmagában is sokkoló, hát még az, hogy az egyik Espada lesmárolta Yuukit. És az, hogy teljesen megváltoztak. Eleve a hajuk színe és a viselkedésük is. Alig ismertek rájuk. És mire teljesen észhez tértek, Ichigo is megérkezett. Nem értette, miért állnak úgy, mint a faszentek.
- Mi történt? Miért álltok úgy, mint akik szellemet láttak? – kérdezte Eperke, megbökdösve Renji arcát.
- Dugulj el, idióta! Yuuki… és Kiru... itt voltak…
- Itt voltak? És akkor most hol vannak?
- Valószínűleg Hueco Mundoban. – szólalt meg Byakuya is. Ichigo köpni, nyelni nem tudott.
- Az a két nyomorék Espada elvitte őket. – szorította ökölbe kezeit a vörös. – Ráadásul az a gáz, hogy először fel sem ismertük őket. Teljesen megváltoztak…
- Ezt hogy érted? – kérdezte a narancs hajú.
- A hajuk színe… és a ruhájuk is. Yuuki például barna lett, Kiru pedig vörös. És mind kettőjükön Espada ruha volt. És nem csak külsőleg, de a viselkedésük is megváltozott. Yuuki hagyta magát lesmároltatni, Kiru pedig egy szimpla fenyegetésre elhallgatott.
- Heh, én meg tudom érteni, miért hallgatott el Kiru. – sóhajtott Ichigo. – A kék hajú Arrancar vitte el, igaz? – Renji bólintott. – Mikor először elvitték őket, a kék úgy hasba rúgott, hogy elájultam – vakarta zavartan a fejét.
- Vagy csak gyenge vagy. – jött a fagyos kijelentés Byakuyától. – Amúgy meg ahelyett, hogy itt rostokolunk, menjünk el Uraharához. Értesítenünk kell a Lelkek Világát! – Mindhárman villámlépésekkel haladtak a kitűzött cél felé. Renji és Ichigo még versenyzett is, amit Byakuya nyert meg. Nem telt bele 3 perc és Uraharával szemben ültek.
- Urahara úr, értesítenünk kell most azonnal a főkapitányt a történtekről. – szólalt meg Byakuya néhány perc hallgatás után. A zöld ruhás úr a kapitánnyal az oldalán eltűnt egy ajtó mögött, magukra hagyva a másik két shinigamit.
- A te hibád, Ichigo! – törte meg a kínos csendet a hadnagy.
- Mi van?
- A te hibád, hogy Yuukit elvitték. Ha te nem hagyod magad hasba rúgatni, akkor most nem lenne Yukiból Arrancar. És ha te nem hagytad volna, akkor most nem kéne itt lennem, és nem kéne aggódnom amiatt, hogy valami baja esik! – ordított a vörös.
- Ajaj… Renji szerelmes lett… - gúnyolódott ichi.
- És ha igen? Bajod van vele?
- Nincs. – emelte kezeit védekező állásba a helyettes. Ez után a kis fellángolás után ismét kínos csend telepedett a szobára, amit Byakuya és Urahara tört meg.
- A főkapitány azt mondta, hogy ideküld még két shinigamit, és hogy ha vége lesz, ennek az egésznek, beszélni akar veled, Ichigo. – a narancs csak bólintott.
Yuuki az éjszaka közepén mocorgásra ébredt, lassan nyitogatta a szemét, és az első dolog, amit meglátott, Szayel barna szeme és rózsaszín haja volt.
- Szayel, te meg mi a jó életet keresel itt?!! – kiáltott hisztérikusan Yuuki.
- Csönd! – fogta be a lány száját a kezével. – Vagy fel akarok ébreszteni egész Las Nochet?
Yuuki csak megrázta a fejét, jelezvén, hogy nem.
- Akkor jó. – mondta Szayel és elvette a kezét. Majd a hátára feküdt és a plafont nézte. Yuuki egy ideig nézte az Espadat, majd tisztes távolságba elhúzódott.
- Mi az? – kérdezte Szayel. – Nyugi, nem foglak megenni. – vigyorgott a lányra.
Yuuki az orráig húzta a takarót, és úgy nézte Szayelt.
- Miért csókoltál meg? – motyogta a takaró alatt.
- Hogy? - fordult az Espada a lány felé.
- Mondom, miért csókoltál meg? – kérdezte vörös fejjel és még jobban a takaró alá bújt.
Szayel csak hangosan felnevetett.
- Még mindig itt tartasz?
- Nem válaszoltál a kérdésemre! – bújt ki ismét a takaró alól Yuuki.
- Grimmjow mondta, hogy hallgattassalak el - vigyorgott Szayel. –, és ez volt a legjobb ötletem. De ahogy láttam, a vörös nagyon ideges lett.
- Renji? Tényleg? – nézett nagy szemekkel Yuuki.
- Észre se vetted? – csodálkozott Szayel. – De különben ez volt az első csókod, nem? – vigyorgott ismét.
- Ami azt illeti… - vörösödött el Yuuki.
- Na, nem is vagy olyan kis ,,ártatlan”, mint azt mutatod? – vigyorgott a lányra.
- De az nem is volt igazi csók… alig pár másodperc volt és egy hülye játék miatt kellett… - motyogta a barna. Szayel ismét nevetett, majd közelebb ment a lányhoz.
- Maradsz!!! – mondta idegesen Yuuki.
- Na, megmutassam milyen egy igazi csók? – húzta perverz vigyorra a száját.
- Köszönöm szépen, de bőven elég volt az előző akciója… - tette védekező állásba a lány a kezét.
- De az se volt ám igazi, mivel te nem csináltál semmit. – folytatta tovább, míg végül a lány fölé nem mászott.
- Szayel, ne… - fordította el vörösen a fejét Yuuki.
- Mit ne, hmm? - kérdezte játékosan az Espada.
- Semmit ne… - suttogta a lány farkasszemet nézve az Espadaval. Szayel csak sóhajtott egyet, majd lemászott a lányról és elhagyta a hálót.