Kiru írásai
Aki higgadtan vár, az időben meg lesz jutalmazva.
Cím: Árulók
Korhatár: 14
Kategóriák: Bleach Szereplők: Abarai Renji, Aizen Sousuke, Grimmjow Jeagerjaques, Ichimaru Gin, Kuchiki Byakuya, Kurosaki Ichigo, Orihime, saját szereplő, Tousen Kaname, Ulquiorra Schiffer, Urahara Kisuke, Yamamoto Genryuusai
Műfaj: Akció, Dráma, Fantasy, Humor, Kaland, Romantikus
Figyelmeztetések: Szereplő halála, Trágár beszéd
Leírás:
Van két teljsen átlagos shinigami, akik már abban a percben bajba keverednek, ahogy átlépnek az élők világába.
És három espada, akik úgy gondolják Las Nochesen kívül tágasabb. Mi történik, akkor ha ezek öten össze találkoznak
az Élők Világában? Alighanem kitör a harmadik világháború, de ha mégsem, akkor még mindig főhet szegény fejük
Aizen-sama miatt. Ugyanis a nagyúr Yuukit próbálja meg szembe fordítani barátaival. De vajon sikerül-e mindent vissza
állítani a rendes kerék vágásba vagy sem? És ha mindez még nem elég, akkor főhősnőinknek szembe kell nézni érzéseikkel és
választani.
Renji, Byakuya vagy Szayel?
Grimmjow vagy Ichigo?
Az árulók...
"- A pecsét egy különleges technika..."
"- Én sosem álltam a ti oldalatokon..."
"- Elég az önsajnálatból! Szedd össze magad!"
"- Miért nem hallom Hikari hangját...?!"
"- Vissza fogom hozni, az életem árán is!"
A pártfogók....
"- ....a katanája és az emlékei is megváltoztak."
"- Hé! Hiszen azért küldtek ide, hogy segítsünk!"
"- Ennek meg mi baja?... Nem szokott így viselkedni."
"- Menj! Most Yuuki a legfontosabb!"
"- Kérlek... Hozd vissza épségben....!"
És az ellenség...
"- Az igazság nem válogat az eszközökben..."
"- Jobb, ha nem ellenkezel... Akkor nem bántalak...Annyira."
"- Lám újra együtt. Öljétek meg a lányt!"
Vajon happy end lesz a vége? Vagy mégsem?
1 fejezet: Aizennek csak a lányok kellenek
A nap már lemenőben volt, vérvörös csíkot hagyva maga után az égbolt alján. Alig pár perc elteltével még azt a kis fényt, amit a sárga golyó hagyott maga után is felváltotta a sötétség. Egy Espada morogva sétált a finom homokot rugdosva. Lerítt róla, hogy már nagyon elege van valamiből. Vagy valakiből. Zsebre tett kézzel mászkált föl s alá egy elhagyatott kis zugban. Ott, ahova még a Nagyúr mindent látó szeme sem ér el. Egy kis mindentől távoli zugban, amit eddig még csak ő láthatott.
- A francba is. Tököm tele van már ezzel a rohadékkal. Állandóan csak „jaj, az én kis kedvenc Espadam, unyunyunyunyú”. A falra mászok a sok nyálazásától – morgott alig hallhatóan a magas, izmos testalkatú idegen. Vagy nem is annyira idegen? Még legalább 10 percig szidta magában a Nagyurat, mire visszaindult Las Nochesbe. Amikor elérkezett úti céljához, nagy levegőt véve belépett a 10, vagyis még 9 Espadat és a két seggnyalót, valamint a főbarmot rejtegető ajtón, ami mögött az imént felsorolt 12 valaki tartózkodott.
- Hol jártál, kedvenc 6-os Espadam egész délután? – szólt Aizen nyájas hangon. – Lemaradtál a teázásról. De nem kell aggódnod, félre tetettem a tiedet. Nehogy kimaradj a jóból! – vigyorgott olyan szinten undorítóan, hogy a másik 11 alaknak is zöldülni kezdett a feje. „Hogy rohadnál meg ott, ahol vagy!„ gondolta szegény elveszett báránykánk.
- Igazán nem kellett volna miattam fáradoznia, Aizen-Sama – hajolt meg a férfi, majd leült a helyére.
Eközben Soul Socityben is zajlott ám az éjszakai élet. A 8. osztag udvarán az egyik fa alatt igencsak jól érezte magát a díszes társaság. A csapat a kapitányokból és hadnagyaikból, valamint két idegen lányból állt. Különösebb oka nem volt az összejövetelüknek, talán csak egy kis kikapcsolódásra vágytak. Vagy az is lehet, hogy csak azért ültek össze, hogy még egyszer együtt legyen mindenki, mielőtt a két idegen visszatér az emberek világába. Kyoraku – kapitány, Matsumoto, Kira, Renji és Ikkaku szokás szerint a szakét tartalmazó korsó aljára néztek, de olyan szinten, hogy már azt sem tudták, mit beszélnek. Renji össze-vissza hadovált valami „szétrúgjuk a mocskos arrancarok seggét”, Ikkaku azt bizonygatta Rangikunak, hogy ő is van olyan jó az ágyban, mint Kira, Kyoraku – kapitány pedig nyál csorgatva bámulta homályos tekintettel a 10. osztag hadnagyának melleit. Egy másik csoportba tömörülve Hitsugaya, Komamura, Yamamoto, Kuchiki, Zaraki, Kurotsushui és Ukitake kapitányok beszélgettek, hogy s mint legyen a következőkben. A többi hadnagy és a két idegen pedig egy harmadik csoportba tömörülve üvegeztek. Renji szerzett valami kólás üveget Ichigotól, és azzal játszottak.
- Hinamori, felelsz, vagy mersz? – kérdezte a fekete hajú idegen.
- Merek – válaszolta a lány magabiztosan.
- Menj oda Hitsu – kapihoz, és valld be neki végre, hogy szerelmes vagy belé – vigyorgott gonoszul a fekete hajú.
- Héé! Ez nem is igaz! Nem vagyok belé szerelmes, csak régóta ismerjük egymást, ennyi az egész! – fakadt ki a kedves Momo.
- Ha nem csinálod meg, zálogot kérek – akadékoskodott a másik lány. Hinamori sóhajtott egyet, felállt és Kiru kíséretében odament az összetömörült kapitányokhoz. Pár perccel később Kiru vigyorogva jött vissza, oldalán a hadnaggyal. – Megcsinálta – vigyorgott még mindig. A többiek kérdőn néztek rá, majd miután mindketten elfoglalták előző helyüket a fekete hajú belekezdett a mese estébe.
- Oda mentünk és először akadozva, de kinyögte, hogy szeretlek. Erre fel Hitsu – kapcsi úgy elpirult, hogy az arcszíne versenyre kelhetett volna Renji hajszínével. Végül kimentettem szorult helyzetéből drága Hinamorinkat azzal, hogy csak játszunk és ezer bocs, meg minden – nevette el a végét. A többiek is nevetésben törtek ki és alig tudták abba hagyni. Szegény Hinamorinak meg csak főtt a feje. Az este tovább része is ilyen pillanatokkal volt megáldva. Például mikor Nanaonak oda kellett mennie Komamura – kapitányhoz és meg kellett kérdeznie tőle, hogy hogyan nőtt ekkorára, mert hiszen félig farkas és a farkasok általában kisméretűek. Vagy amikor Yachirunak el kellett lopni egy üveg szakét az ivótársaságtól. Szegény gyereknek majd nem a fejébe került, de nagy nehezen megszerezte.
- Háhá, Yuuki! Felelsz, vagy mersz? Most bosszút állok rajtad a Komamura – kapitány incidensért – villogott Nanao. Yuuki nyelt egyet és aztán rábökte, hogy merek.
- Nos, akkor menj oda Kuchiki – kapitányhoz, hívd félre és csókold meg – húzta gúnyos mosolyra ajkait a hadnagy. Yuukinak más választása nem lévén – mivel már nem volt olyan ruhadarab rajta amit, zálogba adhatott volna anélkül, hogy egy-egy intim részt meg ne mutasson magából -, felállt, odasétált Byakuyához és félre hívta.
- Öhm… Kuchiki – kapitány… Ez most csak egy hülye játék, és muszáj megtennem – látva a kapitány értetlen arckifejezését Yuuki lábujjhegyre állt és egy gyors csókot nyomott a ledöbbent Byakuya ajkaira. Majd láng vörös arccal elviharzott.
Eközben Hueco Mundoban.
A tanácsterem már üres volt, vagyis csak majdnem. 3 Espada tartózkodott a teremben. Név szerint Grimmjow Jeagerjaques, Tia Haribel és Szayel Aporro Granz.
- Én már nagyon unom ezt az egészet… Amióta itt van „őméltósága” felforgatta az egész életet Hueco Mundoban – morgott Grimmjow.
- Egyet értek – szólt közbe Szayel. – De azért egy csomó, kutatási anyaggal ellátott… – csapta össze a kezét.
- Nekem közvetlen bajom nincs Aizen-samával, de veletek tartok – ült karba tett kézzel Haribel.
- Akkor húzzunk át az emberek világába, nekem már nagyon elegem van ebből az elcseszett helyből – állt fel Grimmjow a székből.
- Igazad van – követte őt a tudós. Haribel csak egy lemondó sóhajjal jutalmazta a fiúk tettét és követte őket. Ám mielőtt elhagyhatták volna Hueco Mundot, Aizen lépett be a tanácsterembe.
- Hova-hova, Espádáim? – tárta szét a karjait a nagyúr.
- Tch… Át az emberek világába – morogta Grimmjow.
- Tökéletes. Úgy is akartam küldeni egy csoportot – mondta Aizen, Grimmjowékhoz sétált, és egy kis tasakot nyomott a hatos kezébe.
- Ez meg…? – pislogott értelmetlenül a kék hajú.
- Úgy hallottam, ma jön Soul SoCityeből két erős Shinigami Karakurába. Szeretném, ha elkapnátok őket, és ezt beadnátok nekik.
- Értettem – mondta Grimmjow, és már nyitott is egy Garganát, majd mind a hárman beléptek rajta.
Eközben Karakurában…
- Akkor 1 év múlva találkozunk – mondta mosolyogva a szőke lány.
- Na, Renji! Ne zokogj már… gyorsan eltelik az idő! – nevetett Kiru.
- Nem zokogok, te isten barma… – förmedt rá Renji a feketére.
- Isten barma a te jó kurva… – Kiru elharapta a mondat végét és elfordult.
- Na, Renji, Bye-Bye! – integetett Yuuki miközben bezárult a kapu. – Az emberek világa… ezer éve nem voltunk itt.
- Csak 999 – szólt közbe nevetve Kiru.
- Lányok! – hallatszott a távolból egy férfi kiáltása. Yuuki és Kiru egyből oda néztek.
- Eperke!!! – kiáltott vidáman Yuuki és a fiú nyakába ugorott.
- Mi szél hozott erre Ichi? – kérdezte Kiru.
- Renji mondta, hogy jöttök. De légyszi ezt szedd már le rólam! – nézett a szőke lányra.
- Rendben! – mondta és egyetlen rántással földre utasította Yuukit.
- Na, gyertek, megmutatom hol a… – de nem tudta befejezni a mondatott, mert 3 igen erős lélekenergia jött a fejük felől. Egyszerre néztek fel mind a hárman.
- Meg is vannak – vigyorgott Grimmjow a két lányt nézve.
- Biztos, hogy ők azok? – kérdezte Szayel.
- Érzel rajtuk kívül mást is erre? – nézett rá Haribel, majd lepillantott Ichigora. – Vele mi legyen?
- Semmi. Aizennek csak a lányok kellenek – mondta Grimmjow és már támadott is. Ichigo azonnal felvette a shinigami alakját, de nem ért el vele sokat, mert Grimmjow olyan erősen gyomron rúgta, hogy szegény srác elvesztette az eszméletet.
- Ennyit a felmentő seregről – mondta Kiru, amikor körbevették őket az Arrancarok.
- Cicám, jobb, ha nem ellenkezel – mondta Grimmjow és Kiru felé ment.
- Cica a jó kurva nénikéd! – kiáltott rá lány.
- Kiru, hallgass… – sziszegte Yuuki. – Tudod te, kik ezek? – kérdezte kétségbeesetten.
- Nem…
- A kék hajú az Grimmjow Jeagerjaques, a 6. Espada, a szöszi csaj az Tia Haribel, a 3. Espada, a szemüveges az meg Szayel Aporro Granz, a 8. Espada – mondta a barna, miközben végignézett a ,,tömegen”
- Aha… És te honnan tudod ezt? – nézett hátra Kiru.
- A 12. osztagnál olvastam…
- Jé… te olyat is tudsz? – vágott közbe gúnyosan a fekete hajú.
- Most nem nagyon viccelődnék, édes – mondta Grimmjow és maga felé, fordította Kiru fejét. A lány épp szólalt volna, amikor Grimmjow valamit a szájába dugott, ő meg elvesztette az eszméletét.
- Kiru! – kiáltott kétségbeesetten Yuuki.
- Ne aggódj, te se maradsz ki a jóból! – mondta Szayel és elkapta Yuuki kezét.
- Mit akartok?! – kiáltozott a lány.
- Tch… fogd már be! – kiáltott Grimmjow és belenyomta Yuuki szájába a pirulát. Mind a két lány ájultan feküdt a földön.
- Szerintem aranyos… – jegyezte meg halkan a nyolcas számú. Grimmjow felkapta Kirut a vállára, Szayel meg ölbe vette Yuukit és visszamentek Hueco Mundoba. A két lányt berakták a nekik kirendelt cellákba, és visszatértek háló körletükbe. Másnap reggel tértek magukhoz. Yuuki és Kiru egyszerre ébredt fel. Álmosan dörzsölték a szemüket, lassan egymásra néztek, és egyszerre kiáltották el magukat.
- Arrancar!!!!!! – zenget a kis szoba a lányok hangjától.
- Kiru!!! – kiáltozott hangosan a barna lány.
- Mi van? – szólalt meg az Arrancar lány. Yuuki egyből oda nézett.
- He? Egy Arrancar, mi? – kérdezte nagyképűen és tett egy lépést hátra.
- Mi bajod? Te is az vagy – mondta a vörös hajú. – De kimondottan olyan hangod van, mint Yuukinak, de az a lyuk a hasadon… és a maszk. – járta körbe a lányt.
- Neked meg a melled alatt van egy lyuk… meg különben is én shinigami vagyok.
- Csak voltál… – sóhajtott egyet Kiru. – És én is… Yuuki ennyire nem lehetsz „szőke” – nézett rá az előtte álló Arrancar lányra.
- Kiru?
- Igen – sóhajtott ismét.
- Na, csak, hogy felébredtetek… – jött a rácsok felül egy túlzottan ismerős hang.
- Aizen! – mondta egyszerre a két ex-shinigami.
Mindeközben Ichigo is felébredt…
Először azt se tudta, hol van, aztán szép lassan ráeszmélt, hogy pancser módon hagyta elrabolni a másik két shinigamit… vagy is most már ex-shinigamit. Azonnal felkapta póttestét és a házak tetején ugrálva rohant egyenesen Uraharához. Amint elérte a célt, bombaként robbant be a házba.
- URAHARA! – kiabálta. – Urahara! Baj van! Urahara!
- Nyugalom, Kurosaki úr, itt vagyok. Mi történt? – lépett elő a férfi egy ajtó mögül.
- Kiru! És Yuuki! Elrabolták őket! – fújta ki az eddig benn tartott levegőt a fiú.
- Ki az a Kiru és Yuuki, és ki rabolta el őket? – kérdezte nyugodtan a férfi.
- Kiru és Yuuki azok a shinigamik, akiket Yamamoto helyezett át az emberek világába megfigyelésre, és valami három fazon rabolta el őket.
- Értem. És hogy néztek ki a rablók?
- Az egyik egy magas kék hajú férfi volt egy maszkszerű izével az arcán, a másik egy rózsaszín hajú fazon, a harmadik meg egy szőke nagymellű maca volt. És mindhárom fehér dzsekit és fehér hakamát viselt.
- Espadak – jött a felismerés Urahara részéről. – Ha tényleg Espadak rabolták el őket, akkor nagy bajban vannak. Azonnal értesítenünk kell Soul SoCityet. Várjon meg itt, kérem, azonnal jövök – Ichigo bólintott, Urahara pedig eltűnt egy ajtó mögött, csak azért, hogy pár perccel később ismét megjelenjen a fiú előtt.
- Beszéltem a főkapitánnyal és azt mondta, holnap ideküldi Kuchiki – kapitányt és Abarai – hadnagyot. Maga is menjen haza, pihenjen, holnap szüksége lesz az erejére – Ichigo ismét bólintott és elhagyta a helységet. Immáron póttestében rótta az utcákat. Közben azon morfondírozott, hogyan lehetett annyira béna, hogy hagyta elvinni a lányokat. Ráadásul legrosszabb az, hogy utána nem emlékszik semmire. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal fejében ért haza. Miután kikerülte apja támadását és lerázta Yuzu aggodalmaskodását egy „Bocs Orihiménél voltam és elfelejtettem szólni” – val. Felment szobájába, magára zárta az ajtót, és úgy, ahogy volt, ruhástól, mindenestől eldőlt ágyán. Aludni próbált, ám az álom nem jött a szemére. Csak forgott jobbra-balra.
Eközben Soul SoCityeben is forgott a 6. osztag kapitánya, de legfőképpen hadnagya. Készültek a holnap hajnali indulásra.
„Ezért még kinyírom Ichigot az fix.„ szögezte le magában Renji.
„Hogy volt képes hagyni, hogy elvigyék Yuukit? Na, meg Kirut… De akkor is Yuukit… Kurosaki, azért még kapsz…!” Byakuya is hasonlóképp elmélkedett.
Visszatérve Hueco Mundoba az újdonsült Espadainkhoz:
- Basszus, Yuu, húzzunk el innen! – állt fel ültő helyéből Kiru.
- És mégis, hogy a tökömbe akarsz kijutni innen? – kérdezte az immáron barna hajú lány. Kiru gonosz mosolyra húzta az ajkait és oda sétált a cella ajtajához.
- Hé! Te idióta képű! – szólította mg az őrködő Espadat.
- Mit akarsz? – kérdezte az.
- Tudod… kicsatolódott a melltartóm és hát.. Yuu alszik, ezért őt nem kérhetem meg, hogy bekapcsolja – nézett hátra barátnőjéhez és egy kacsintással jelezte, hogy tegyen úgy, mint ha aludna. Az őrködő sápadt bőrű Espada perverz vigyora húzta száját és belépett a cellába. Odalépett Kiru mögé, enyhe terpeszbe állva. Kiru egy rúgással eltalálta a 4-es intim testrészét, aki nyöszörögve a földre rogyott. A két lánynak sem kellett több, eszeveszett rohanásba kezdtek a hatalmas épületben. Épp egy sarkon fordultak be, amikor az elöl rohanó Kiru beleütközött egy kemény mellkasba, minek következtében hátra esett, Yuuki pedig hasra esett barátnőjében. Felnézve egy roppant ismerős Arrancart vehettek szemügyre. Pontosabban azt az Arrancart, amelyik a kapszulát nyomta a szájukba.
- Basszus – mondták egyszerre a lányok.
- Jobban is figyelhetnél… Shinigami – mondta a kék hajú Arrancar vigyorogva a feltápászkodó Kirunak.
- Kösz, hogy elhoztad a Zanpakutounk… Arrancar – vigyorodott el a vörös is és kikapta Grimmjow kezéből a két katanát, majd ismét futni kezdtek. A 6-os csak nézett, mint borjú az új kapura, majd egy „Ne hagyd őket megszökni!” kiáltást hallott Uluquiorrától. Először nem értette, miről van szó, majd mikor a 4-es mellé ért és elmondta neki, hogy az új Espadak szöknek, szitkozódva utánuk eredt. A fekete hajú pedig ment és jelentette Aizen – Samanak a történteket. Persze mindent Grimmjowra kent, hogy ő hagyta elszökni a lányokat. Aizen azonnali parancsba adta, hogy el kell kapni a szökevényeket. A többi Espdanak sem kellett kétszer mondani, hogy a Nagyúr kedvében járhassanak össze-vissza rohangáltak Las Noches falai között. De ugyan hiába, mert két kis szökevényünk már rég árkon-bokron túl járt. Kiru csak jó messze Aizenéktől volt hajlandó megállni, ott, ahol már nem érezni egyikőjük reiatsuját sem.
- Huh… Ez meleg volt – lihegett Yuuki.
- Az… Láttad, milyen képet vágott Grimmjow? Azt hittem, ott helyben rám tör a röhögőgörcs – lihegett Kiru is.
- Ja, az nagy volt… Bár nem ott kellett volna elkezdeni flörtölni – nevetett a barna.
- Flörtölni? Ezt meg hogy érted?
- Te minek nevezed azt, amikor menekülés közben leállsz az ellenséggel bájologni?
- MI VAN?! Tudod, ki bájolog! És egyébként is, nem az ellenségünk… most már… a picsába is! – bokszolt bele a földbe a lány. – Én nem akarok ilyen rohadt Arrancar lenni.
- Most ne azzal törődj, hanem azzal, hogy húzzunk el innen, ugyanis a flört partnered vészesen közeledik felénk – mutatott egy a távolban közeledő ismerős alakra a barna.
- Tehát.. Ha mi is Espadak lettünk, akkor tudunk gargantát nyitni, igaz? – Yuuki csak bólintott. Kiru felállt és egy elegáns mozdulattal megnyitotta a kaput a térben. Yuuk már az átjáróban volt, mikor Grimmjow utolérte őket.
- Még találkozunk… Arrancar – intett két ujjával a vörös és lépett a kapun, ami azonnal be is záródott. A magára hagyott 6-os szitkozódva vissza tért Las Nochesbe.